Volt azonban némi hiba ebben a képben.
Az irodalom nem konformizmus, hanem véleményeltérés. Jelentéktelenek a szerzők, akik pusztán megismétlik azt, amit mindenki helyesel, és amit mindenki szeretne hallani. Egyedül az újító, a máshitű, az eddig sosem hallott dolgok hírnöke számít, aki elutasítja a hagyományos nézeteket és új értékekkel és eszmékkel kívánja helyettesíteni a régieket. Ő szükségszerűen tekintélyellenes, államellenes, kibékíthetetlenül ellenszegül kortársai elsöprő többségének. Pontosan ő az a szerző, kinek könyveit nem veszi meg a publikum nagyobb része.
Akármit is gondoljon az ember Marxról és Nietzschéről, senki sem tagadhatja, hogy elsöprő volt posztumusz sikerük. Azonban mindketten éhen pusztultak volna a könyveladásaikon kívüli más jövedelemforrásuk nélkül. A máshitű és az újító kevésre számíthat könyvei eladásaitól a szokványos piacon.
A könyvpiac mágnása a tömegeknek írt fiktív művek szerzője. Helytelen volna feltételezni, hogy ezek a vásárlók mindig a rossz könyveket részesítik előnyben a jó könyvekkel szemben. Képtelenek a megkülönböztetésre, következményképpen készek néha elolvasni még a jó könyveket is. Igaz, hogy a napjainkban kiadott legtöbb regény és színdarab puszta szemét. Nem is lehetne másra számítani, amikor kötetek ezreit írják meg minden egyes évben. Korunkat egy nap még mindig az irodalom virágzása korának lehetne nevezni, ha ezer kiadásból egyetlen könyv egyenrangúnak bizonyulna a múlt nagy könyveivel.
Sok kritikus leli örömét abban, hogy a kapitalizmust hibáztatja amiatt, amit az irodalom hanyatlásának neveznek. Talán önmagukat kellene vádolniuk, amiért képtelenek megkülönböztetni a minőséget a minősíthetetlentől. Éleslátóbbak talán, mint elődjeik voltak száz évvel ezelőtt? A kritikusok napjainkban például alig győzik dicsérni Stendhalt. De amikor Stendhal meghalt 1842-ben, nevét nem ismerték és üzenetét félreértették.
A kapitalizmus képes olyan vagyonossá tenni a tömegeket, hogy könyveket és magazinokat vásárolhatnak. De nem képes felvértezni őket Maecenas vagy Cangrande della Scala ítélőképességével. Nem a kapitalizmus hibája, hogy az átlagember nem értékeli az átlagon felüli könyveket.
