1945. január 20. napján fegyverszünetet kötött Magyarország a Szovjetunióval, az Egyesült Királysággal és az Amerikai Egyesült Államokkal Moszkvában. A fegyverszüneti egyezmény tartalmazott egy feltételt, amely kikötötte, hogy „időszakos vagy egyéb irodalmi termékek kiadása, behozatala és terjesztése Magyarországon, színielőadások rendezése, mozgóképek bemutatása, a rádióállomások, a posta, a távíró, a távbeszélő működése, a Szövetséges Szovjet Főparancsnoksággal való megegyezés alapján” történhet.
A Magyar Nemzeti Levéltár oldalán Nagy Gábor leírja, hogy
Néhány napra rá, a február 9-én tartott minisztertanácsi ülésen a kommunista pártot képviselő Nagy Imre vetette fel, hogy a fegyverszüneti egyezményben rögzítetteket ki kellene terjeszteni a magányszemélyekre is. Ezt Dálnoki el is fogadta, de azzal a megszorítással, hogy ebben az esetben egy jegyzék összeállításra lesz szükség, amely alapján a begyűjtendő és bezúzandó könyveket azonosítani lehet. […] [A] minisztertanács végül is elfogadta Nagy indítványát, azzal a megjegyzéssel, hogy ez túlmutat a fegyverszüneti egyezményben foglaltakon.
A tiltott könyvek listáját még abban a hónapban elkészítették, és megjelent az „Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendelete a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről.” Elrendelték, hogy hat hónap elzárás terhe mellett 15 napon belül meg kell semmisíteni minden „fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az magyar vagy más nyelven jelent meg."
A betiltott irodalmak 70 oldalas listája között szerepelt Ayn Rand legelső regénye, a We The Living, magyar címén Fogoly lelkek. A Fogoly lelkek volt Ayn Rand legelső regénye; egy szívszorító, rettenetes történetet mesél el arról, hogy milyen az élet az orosz állam kollektivista kommunizmusa alatt. Ayn Rand 1905-ben született Oroszországban, és családjával együtt szemtanúja és áldozata volt a kollektivizmus kegyetlenségének. Amikor 12 éves volt, államosították édesapja vállalkozását és el kellett menekülniük a Krím-félszigetre a bolsevik uralom elől. 1921-ben családjával együtt visszatért Szentpétervárba, ahol kegyetlen körülmények között, néha az éhhalál peremén éltek. Az írónő ezekből a tapasztalatokból merített, amikor megírta a Fogoly lelkeket, a fél-önéletrajzi regényét.
A könyv 1936-os amerikai publikálását követően nem csupán magyarra is lefordították és kiadták, hanem még a filmváltozatát is vetítették nálunk „Örök küzdelem” címen. (Meglepő módon Ayn Rand Január 16-án éjjel c. színműve is előadásra került itthon 1936-ban!) A zalai közlöny a következőképpen számolt be a filmről 1944. július 28.-i számában:
A nagykanizsai Városi Mozi új idénye olyan tömegesen nyújtja a legnagyszerűbb film-élményeket, amint még talán sohasem egyfolytában. (És olyan frissen is, hiszen a mai film megint Budapesttel egyidőben fut a kanizsai mozi vásznán.)
A múltheti színes német filmcsoda után, a szerelemnek, játék és technika kristálytiszta szépségei, aranyos bűbája után azt hitte az ember, hogy no, ennél szebb aztán nem egyhamar lesz. És íme: - itt van az Örök küzdelem! Olasz film. A szerelem mellé szereplő benne, bár nagy a szerepe, de annál mélyebb, annál életbevágóbban időszerű az a világ, amit megmutat, az az élet, amibe elvezet: a szovjet-álmokban ronggyá foszló ember, család, sors, pálya, cél, az eszmék fanatizmusából megmaradó üszkösödő zsarát, hamu, szenny, nyomorúság és mindebben a GPU-val, revolverrel, állati indulatokkal sem kiirtható igaz-emberség, amely élni akar nem rideg és kegyetlen elméletek gyilkos törvénye, hanem örök emberi rendeltetés szerint.
A bolsevista életberendezés szánalmas arcát mutatja meg ez a film sok oldalról, sok megvilágításban, kiordító propaganda nélkül, de éppen azért meggyőző valóság erejével. Levegője, tehát hitele van a szovjet élet (élet!?) minden képének ebben a nagyszerű filmben. Szinte érzi az ember a levásott, önmagába roskadt orosz polgári családok szétdúlt életének meglapult, örökkön rettegő, falat kenyerét hazudó sodródását le… le… le a megállíthatatlan lejtőn. Szinte érzi az ember a rossz ruhák szagát, a szellőzetlen lakások dohát, a borostás arcok mozdulatlanságát, a mesterséges züllesztő, durva igénytelenséget, a nincs iszonyú küzdelmét – gyomorral, didergő tagokkal, becsülettel, meggyőződéssel, kiömlő vérrel, emberi aljassággal. És mindezek mögött a legvadabb bolseviki álarc mögött is sokszor, jó meglátni az emberi lelket, a jóságot, az űzött vadként megbújó tiszta szíveket, a csordában- az Embert.
Ayn Rand nemrégiben Amerikában adta ki Fogoly lelkek c. hatalmas regényét, önéletírását a vörös pokolból. Amilyen nagy élmény volt a könyv, olyan megrázó erejű most a belőle készült filmnek ez az első része. A könyvvel is úgy volt az ember, hogy szerette volna lassabban olvasni, hogy minél tovább tartson, minél mélyebben átivódjék az olvasó lelkén. Most a filmmel vagyunk így: - holnap és holnapután oda tudnánk ülni újra a vászon elé.
Hogy pedig mint film milyen szép az Örök küzdelem, milyen pompás rendezés, milyen nagyszerű játék (Alida Valli!) és milyen gyönyörűek a képek, arról csak annyit, hogy ha nem világnézetünket acélozó film lenne, mint filmről, művészi termésről akkor is csak a legjobbat mondhatnánk róla.
És ahogyan a második részről beszámolt a lap néhány nappal később:
Ayn Rand Fogoly lelkek c. regényének filmváltozatáról az I. rész előadása alkalmával írtuk már véleményünket. A II. részt tegnap mutatta be a nagykanizsai Városi Mozgó. A filmnek ez a tulajdonképpeni kibontakozása, az érdekfeszítően érdekes történet szempontjából éppen úgy, mint az eszmei vonalon. Ebben az előzőhöz hasonlóan megrázó szépségű részben következik be az egyéni érzések, egyéni sorsok hatalmasan drámai konfliktusa, és ebben roppanik össze a bolsevista gondolat megszállottjainak józanító bár következményeiben tragikus kiábrándulás. A tragédiák azonban csak egyéniek, amikkel a testileg-lelkileg leigázott embertömegek felébredése felé vezető út van kikövezve.
A Fogoly lelkek szinte minden példányát bezúzták és elpusztították annak radikális, szenvedélyes és ébresztő erejű kollektivizmus-ellenessége miatt. Szinte lehetetlen rábukkanni fennmaradt példányokra. Az Országos Széchenyi Könyvtár őriz belőle egy darabot, de sajnos még senki nem digitalizálta a kötetet, és senki nem adta ki újra a kommunizmus óta eltelt három évtizedben. Ayn Rand két leghíresebb művét, az Ősforrást és a Veszett világot tavaly nyomtatták újra – legnagyobb örömünkre – a Fogoly lelkek azonban még mindig arra vár, hogy a magyarok újra felfedezzék és azzal egy apró, de fontos és szimbolikus lépést tegyenek a kommunista kulturális pusztítás következményeinek visszafordításáért.
