Mint egyike az újkori történelem s eszmefejlődés legérdekesebb s legjelentősebb mozzanatainak: a Szocializmus, az utóbb lefolyt két évtized alatt, folyton szélesbedő teret nyert, s oly tényezővé kezd válni, amely főleg a gazdasági élet szervezetére s alakulására immár félre nem ismerhető hatással van.
Nincsen itt helye annak, hogy e jelenség okai és körülményei vizsgálásába ereszkedjünk, s azt a kérdést sem akarjuk vitatni, helyesen cselekszenek-e a kormányok és törvényhozások napjainkban akkor, amidőn az úgynevezett államosítás elvének szertelen dédelgetése által, segítik egyengetni (bár akaratlanul) az egész fennálló birtok- és társadalom-rendre nézve oly végzetessé is válható szocialisztikus törekvések útját. Hanem csak arra kívánunk utalni, hogy, szemben ezen eszmeáramlatoknak – úgy az életben, mint az elméletben – folyton növekedő jelentőségével: szükséges vagy legalább is fölöttébb érdekes és tanulságos lesz a szocializmus legújabb állását és tanait feltüntető irodalommal is közelebbről megismerkedni, s ennek egyik vagy másik kiválóbb termékét tüzetesebb figyelemre méltatni.
Hazai szakirodalmunkban (eltekintve egyes, kisebb-nagyobb «Értekezések»-től, meg e sorok Írója által a Csengery-féle «Budapesti Szemle» 14. és 15. kötetében, továbbá «Nemzetgazdasági Kézikönyv»-ének bevezető részében nyújtott idevágó rövid fejtegetésektől) a fent jelzett célnak megfelelő munka nem létezik. Annál bőségesebb s mondhatni kiváló termékekben gazdag irodalom áll ellenben e tekintetben rendelkezésünkre a külföldön, főleg Franciaországban és Németországban. Ott vannak, jelesül R. Meyernek, Schafflenek. Jagernek, Heldnek és Mengernek épp oly alapos, mint széles látókört tanúsító dolgozataik; ott Malonnak. Masseronnak, Courcelle-Seneuilnek és Janetnek becses s jól tájékoztató könyveik; ott az angol-amerikai Woolseynek: «Communism and Socialism» c. alatt 1880-ban megjelent munkája; a szellemdús belga nemzetgazdának Emilé de Laveleyenek: «Le Socialisme contemporain» c. (szintén a folyó évtized elején közzétett) igen értékes és rendkívül instruktív dolgozata; ott végül a jelen, magyar fordításban nyújtott s a francia eredetiben «Le Collectivisme, Examen critique du nouveau Socialisme» címet viselő munka, amelynek szerzője Paul Leroy-Beaulieu, Franciaország egyik legelsőrendű s legsokoldalúbb élő közgazdasági írója és publicistája, a «Collége de France» hírneves szaktanára, s az úgynevezett Smithianisztikus liberális nemzetgazdasági iskola karvezérei- s legkiválóbb képviselőinek egyike.
A mű szerzőjének e fényes neve s még inkább a munka nagybecsű belső tartalma indították az «Akadémia Könyvkiadó Vállalata Bizottság»-át arra, hogy a felsorolt sok jeles munka közül, a hazai nyelvre való áttétel tekintetéből, különösen Beaulieu művét válassza ki. s azt hiszi, hogy választása nem volt helytelen, s a tisztelt olvasóközönség elismerésével is fog találkozni.
Nem feladatunk itt a rövidre mért Előszóban a mű tartalmát és irányát külön feltüntetni; s legáltalánosabb tájékoztatásul azon megjegyzésre szorítkozunk, hogy Beaulieu munkájának fő becse abban áll, hogy a szocialisztikus rendszer újabb elméletét, amely magát különösen tudományosnak szereti nevezni, minden főbb irányzata és tétele szerint, lehető legnagyobb tárgyilagossággal ismerteti, de aztán erősen bírálja és ostromolja is; s hogy akkor, amidőn elemez és fejteget, azon kietlen s visszás állapotnak fölismerésére is vezet, a mely «állapot» akkor állana elő, ha a szocialisták eszményei megvalósulnának; s a társadalmi birtok-, jog- és gazdasági rendet a kollektivizmus és szociáldemokratizmus ferde tanai szerint alakítanák át és szerveznék!
Ami a fordítást illeti, ezt alulírott egészben véve sikerültnek mondhatja; lehetőleg hűen és a szerző szándékainak kellő felfogásával adja vissza az eredetinek értelmét; s a könyv azzal a biztos föltevéssel bocsátható a t. olvasóközönség kezébe, hogy vele hazai szakirodalmunk egy jelentős és nagybecsű szellemtermékkel gazdagodott.
Budapest, 1888. június hóban.
Kautz Gyula.
