Esszék az államosítás témájában

A 18. században, mint ahogy azt egy évezreden át tette, a városi házaló ajtóról ajtóra járt, hátán egy zsákkal. Amikor a gazdasági szerveződés eme ősi módszerét nem egy múzeumban, hanem napról napra minden amerikai város utcáin látjuk, tudjuk, hogy ezért az állam a felelős. A Postahivatal 1775 óta szövetségi intézmény. És 1872 óta az állami alkalmazottakon kívül mindenki számára illegális a levélkézbesítés. Abban az évben a Postahivatal kérésére...

A termelési eszközök közös tulajdonlása, a fogyasztási eszközök meghagyása egyéni tulajdonként, és a kereskedelem megszüntetése: ezekben foglalják össze a legelmésebb teoretikusok a kollektivizmus fő vonásait. Mint minden rendszernek, úgy a kollektivizmusnak is van negatív és pozitív oldala. Eleddig a negatív oldal maradt teljesen előtérben e tanelméletben A kollektivista írók minden erejüket arra fordították, hogy leírják korunk «kapitalisztiku...

Az előző fejezetben már kezdtük észrevenni, hogy a kollektivizmus miben különbözik a kommunizmustól és a szocializmustól. Rendszere nem oly külterjes, mint a kommunizmusé, de sokkal szabatosabbnak, alkalmazhatóbbnak tetszik, és az emberi szabadságnak állítólag nagyobb teret enged. A kollektivizmus fönnhéjazással és lenézéssel beszél formátlan bátyjáról, a kommunizmusról. Másfelől viszont szabatosabb és gyökeresebb módosításokat ajánl, mint a sz...

Amióta szerencsém van a «College de France» nemzetgazdasági tanszékét elfoglalni, leginkább arra fektettem hangsúlyt, hogy hallgatóimmal együtt az u. n. szociális kérdéseket tanulmányozzam. Mint Michel Chevalier helyettese, a javak eloszlásáról tartottam felolvasásokat; és arról, hogy a gazdasági viszonyok a vagyoni aránytalanságok kiegyenlítése felé igyekeznek közeledni. Felolvasásaim csakhamar könyvben jelentek meg, melyet a közönség némi figy...

Alig egy éve, hogy ennek a munkának az első kiadása megjelent; nem kell hát rajta sokat módosítanunk, midőn újból a közönség elé terjesztjük. Elég, ha egy pár sajtóhibáját kijavítjuk és röviden felelünk néhány bírálatra. A kollektivistákat, kiknek tanait, legalább Franciaországban, először tárgyalták nagyobb könyvben, megtiszteltetésben véltük részesíteni; de ők ezért kevés elismerést mutattak. Ahelyett, hogy cáfoltak volna, inkább csak gyalázt...

Mint egyike az újkori történelem s eszmefejlődés legérdekesebb s legjelentősebb mozzanatainak: a Szocializmus, az utóbb lefolyt két évtized alatt, folyton szélesbedő teret nyert, s oly tényezővé kezd válni, amely főleg a gazdasági élet szervezetére s alakulására immár félre nem ismerhető hatással van. Nincsen itt helye annak, hogy e jelenség okai és körülményei vizsgálásába ereszkedjünk, s azt a kérdést sem akarjuk vitatni, helyesen cselekszenek...

A társadalmi tévedések örökkévalók; csakhogy a különböző korszakokban különböző alakokat öltenek. A romanticizmus korszakában, a restauráció és Lajos Fülöp alatt láttuk az érzelgős. ábrándos, misztikus szocializmust. Egy negyedszázad óta a szociális ábrándozás más jelleget mutat. Felhagyott az érzelgéssel és a dialektikára adta magát. Mesterien bánik a tudomány fegyvereivel és a logikával. Egymás mellé fűz állítólagos elméleteket és a szellemek...

Mint tagadó módszer, a kollektivizmus azt állítja, hogy a mai társadalomban a tőkét nem a takarékosság és nem a tőkések eszessége teremti; abból az önkényes értéktöbbletből ered, melyet a tőkés a munkások termelvényéből nyer. Ezt a tantételt nagy furfanggal védi Karl Marx, és ezért gondosan kell azt taglalnunk, tanulmányozván, hogy szemeink előtt miképp alakulnak a tőkék. Előbb azonban szemügyre kell vennünk a kollektivizmus történelmi kifogását...

Nyugat-Európában itt-ott megvannak a nyomai annak birtokközösségnek, mely egyes történetírók szerint az aranykor jellemvonása volt. Ezek a nyomok megtalálhatók Svájc egyes félreeső hegyzugaiban. És ahogyan a régész elragadtatással bámulja meg a legjelentéktelenebb romot, és gyönyörűséget fedez fel bennük, melyeket más szem sehogy se vesz észre, úgy akadnak tudósok, akik nem győzik eléggé dicsőíteni egy rég eltűnt társadalmi szervezet eme tisztele...

Röviden taglaltuk a főbb előzetes kifogásokat, melyeket a kollektivista írók a mai „kapitalisztikus” társadalom ellen felhoznak. De jónak láttuk egy későbbi fejezetnek fenntartani azt, amit Karl Marx az olyan gazdasági jelenségekről mond, mint az érték, a tőke természete és alakulásának módja. Most behatóbban kell a tárggyal foglalkoznunk. Kétféle kollektivizmus van: részleges és korlátlan. Az első szerint közössé tennének, az együttességnek, a...

A magántulajdon a kollektivisták szerint bitorlás a kollektív birtok rovására, amely a népek ősi és normális rendszere volt. A föld kezdetben és még sok ideig a törzsé volt, a falué vagy pedig a legszélesebb értelemben vett családé, a kláné. Ezt a szervezetet ma is megtaláljuk a népeknél, melyeket a klasszikus előítéletekkel telített civilizáció még nem érintett és nem bomlasztott föl. Émile de Laveleye egyike azon íróknak, akik a legtöbb tudomá...

Miután a kollektív tulajdon formái és nyomai számosak, jó lesz azokat, egyiket a másik után szemügyre venni, még ha más égaljak alatt fordulnának is elő, olyan népeknél, melyeknek civilizációja nagyon eltér a mienktől. A jávai és indiai faluközösségek a társadalmi szervezet azon típusai közé tartoznak, melyek magukra vonták Émile de Laveleye jóindulatú figyelmét. Tudjuk, hogy Jáva jóléte milyen viszontagságokon ment keresztül. Ritka az a nagy te...

Állítsuk most össze a különböző megjegyzéseket, melyekre a régi birtokközösségi rendszerek fejtegetése alkalmat adott. Kezdetben, az emberi faj életének első éveiben, a föld látszólag közös tulajdon volt, és senkinek sem jutott eszébe tagadni ezt a közösséget. Pedig e kezdetleges durva viszonyok közt is, a család vagy az embercsoport, mely egy kerületben tanyázott, végső soron a magáénak tekintette azt, és bitorlásnak, igazságtalanságnak tekinte...

Figyelemmel néztük végig a történeti ciklust. Mindenütt, Kínában épp úgy, mint másutt, a közös birtok igyekezett, vagy igyekszik magántulajdonná átalakulni. Még a kis svájci kantonok se képeznek kivételt, mert az allmendek ott a területnek kis részét, a szántóföldeknek elenyésző töredékét képezik. Ha azt nem akarjuk állítani, hogy a világ a puszta véletlen szüleménye, ha az egyetemes jellegű társadalmi tényeket a természet törvényeinek megfelelő...