#Klasszikus liberalizmus
#libertarianizmus
#anarcho-kapitalizmus
#osztrák közgazdaságtani iskola
logo
Murray N. Rothbard

Mit művelt az Állam a pénzünkkel?

10. Stabilizálni az árszintet?

Így közvetlenül elküldheted az ebook olvasódnak is az esszét

Néhány elméleti szakember azt állítja, hogy egy szabadpiaci pénzügyi rendszer nem volna bölcs választás, mivel nem „rögzítené az árszintet,” azaz a pénzegység árát. Szerintük a pénznek egyfajta rögzített mérőrúdnak kell lennie, ami sosem változik. Tehát rögzíteni kell az értékét vagy a vásárlóerejét. Mivel a pénz ára kétségkívül ingadozna egy szabad gazdaságban, az állami beavatkozásnak felül kell írnia a szabadságot a stabilitás biztosítása érdekében.1 Ez a stabilitás igazságos volna például az adósoknak vagy a hitelezőknek, akik így biztosan ugyanakkora vásárlóerejű dollárokat vagy aranyunciákat fizetnek vissza, mint amennyit kölcsön vettek.

Viszont ha a hitelezők és az adósok fedezni kívánják magukat a vásárlóerő jövőbeli változása ellen, azt nagyon egyszerűen megtehetik a szabadpiacon. Amikor megkötik a szerződéseiket, megegyezhetnek, hogy a visszafizetés egy olyan pénzösszegben történik, amit hozzáigazítanak valamiféle közösen elfogadott, a pénz értékváltozását követő indexszámhoz. A stabilizátorok régóta ilyen intézkedésekért küzdenek, viszont furcsa módon a hitelezők és kölcsönzők, akik elméletileg a stabilitás legnagyobb haszonélvezői, ritkán éltek ezzel a lehetőséggel. Tehát akkor az államnak az emberekre kell kényszerítenie bizonyos „hasznokat,” miután ők szabadon elutasították azokat? Úgy néz ki, hogy az üzletemberek sokkal inkább megbíznak saját piaci előrejelzéseikben ebben a megváltoztathatatlanul bizonytalan világban. Végtére is a pénz ára nem különb a piacon található bármelyik másik szabad árnál. Ha más javak árai megváltozhatnak az egyének kereslete következtében, akkor a monetáris ár miért nem?

A mesterséges stabilizáció igazából súlyosan eltorzítaná és akadályozná a piac működését. Mint ahogy arra rámutattunk, az embereket ez elkerülhetetlenül megakadályozná abban, hogy módosítsák az általuk birtokolt készpénz reálértékét; nem volna lehetőség a birtokolt pénzmennyiség megváltoztatására az árak viszonylatában. Továbbá a megnövekedett életszínvonal a tőkebefektetés gyümölcseként száll a közösségre. A megnövekedett termelékenység csökkenti az árakat (és a költségeket), tehát szétosztja a szabad vállalkozás gyümölcsét az egész társadalomban, emelve minden fogyasztó életszínvonalát. Az árszintek erőszakos megemelése megakadályozza a magasabb életszínvonal elterjedését.

Röviden, a pénz nem egy „rögzített mérőeszköz.” A pénz egy árucikk, amely csereeszközként szolgál. A vásárlói igényekre válaszoló értékrugalmasság épp olyan fontos és épp olyan hasznos, mint a piac bármilyen másik szabad árazása.

Lábjegyzetek

  1. Az ezen a ponton lényegtelen, hogy ezt miként tenné az állam. Ez lényegében a pénzkínálat államilag irányított megváltoztatásával járna.

Oszd meg ezt a bejegyzést:
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5