A szabadpiaci gazdaság egy nyereség - veszteség alapon működő rendszer. Általában a nyereség kerül hangsúlyozásra, de fontos megjegyezni, hogy veszteségek egyaránt szükségesek egy hatékony gazdasághoz. A profit természetét gyakran félreértelmezi a közvélemény. A profit nem valamiféle többletdíj vagy gonoszság a cégek részéről. A profit a jutalom a tőkés-vállalkozónak azért, mert értéket teremtett. Ahhoz, hogy ezt megértsük, először meg kell értenünk a csere természetét. Amikor két fél kereskedik egymással, azt azért teszik, mert mindketten arra számítanak, hogy valami nagyobb értékű dolgot kapnak cserébe annál, amit feladtak, máskülönben az emberek nem vesztegetnék az idejüket arra, hogy cserébe lépjenek egymással. Na most, mi a profit természete?
Az üzletember megfogja a bemeneti erőforrásokat - föld, munkaerő, nyersanyagok stb. - és úgy kombinálja ezeket, hogy valami újat és mást hozzon létre.
Például a következők egy autógyáros kiadásai:
$4000 összegű nyersanyagok $6000 összegű munkaerő $1000 összegű egyéb tényezők
Összességében $11 000 lesz a költsége
és előállít egy gépjárművet, amit elad $15 000-ért. Csak abban az esetben tudja eladni ezt az autót $15 000-ért, ha a vásárló hajlandó lemondani érte ennyi pénzről - és a csere természeténél fogva csak akkor fogja ezt megtenni, ha előnyben részesíti az autót a $15 000-rel szemben. Szóval a vállalkozó $11 000 összegű erőforrásokat használt fel és előállított egy $15 000 összegű gépjárművet, így $4000 profitot keresett. Honnan jött ez a $4000 profit? A válasz az, hogy a vállalkozó teremtette meg. Az ő cselekedete hozta létre. Ez ugyanolyan kreatív tevékenység, mint egy műalkotás megteremtése.
A nyersanyagok, a munkaerő és az egyéb tényezők annyit érnek, amennyit a vásárló hajlandó fizetni értük. Azáltal, hogy átalakította ezeket az erőforrásokat egy gépjárművé, a vállalkozó több értéket állított elő, mint amennyit a meglévő világban talált. A profit az értékteremtés jele: a nyereségtermelés megérdemli, hogy üdvözöljük és tiszteljük, amiért hasznot hoz az emberiség számára.
Most nézzük a veszteség szerepét. Vajon kedvesség volna a veszteség, mivel nem kérnek túl sokat a termékért? Lényegében: nem. Vegyük a fenti példát, ahol $11 000 volt a bemeneti költség. Mi lenne, ha a vállalkozó olyan kocsit állított volna elő, amit senki nem hajlandó $11 000 felett megvásárolni? Mit jelentene az, ha a gyártó nem tudná eladni mondjuk $8000 felett? Azt jelentené, hogy a vállalkozó úgy kombinálta a teljesen jó erőforrásokat - nyersanyagokat, munkaerőt, egyéb tényezőket - hogy azok összességében immár csupán $8000-t érnek a vásárlóknak. A vállalkozó ezzel értékpusztító tevékenységet végzett. Az efféle cselekedet megérdemli a rosszallást, mert elszegényíti az emberiséget. Ha az üzletember nem lépett volna színre, akkor a világ $3000-nyi értékkel gazdagabb lenne.
Szerencsére a szabad piacgazdaságban nem kell a társadalmi elismerésre vagy rosszallásra támaszkodni, hogy olyan javak előállítására ösztönözzük a vállalkozókat, amiket preferálnak a fogyasztók. Ez a folyamat természetes módon lezajlik, ahogy a profit lehetővé teszi a sikeres üzletembereknek a termelés folytatását és az erőforrások szélesebb körű felhasználását, míg a veszteségek megfosztják a sikerteleneket az erőforrásoktól és képtelenek lesznek folytatni a termelést.
Mellesleg figyeljük meg a piac szépségét: bármilyen kudarc a fogyasztó igényeinek kiszolgálásában, egy irracionális árazás vagy termelési döntés egyenlő mértékben profitlehetőség is. Így a piac, ha nem is tökéletes, egy önkorrigáló rendszer. A reformerek jobban orvosolhatnak bármilyen piaci elégtelenséget azzal, ha learatják az elégtelenségből szerezhető profitot, mint azzal, ha elítélik magát a rendszert, ami lehetővé teszi a reformot.
A profit egy jel arra, hogy olyan termékek előállítására használjuk az erőforrásokat, amiket nagyra értékelnek a fogyasztók, a veszteség pedig egy jel arra, hogy hagyjuk abba a kevésbé értékelt termékek előállítását. A veszteségek elengedhetetlenek ahhoz, hogy felszabadítsuk az erőforrásokat azok számára, akik értékes termékeket állítanak elő. Tehát azt látjuk, hogy a termelők és a fogyasztók érdekei harmóniában állnak, nem pedig ellentétesek.
Hivatkozások
Friedman, Milton, and Rose Friedman. 1980. Free to Choose. New York: Harcourt Brace Jovanovich. 9–38. o.
Gwartney, James D., and Richard L. Stroup. 1993. What Everyone Should Know About Economics and Prosperity. Tallahasee, Fla.: James Madison Institute. 21–23. o.
Hazlitt, Henry. 1979. Economics in One Lesson. New Rochelle, N.Y.: Arlington House. 103–09. o.
Mises, Ludwig von. 1974. Planning for Freedom. South Holland, Ill.: Libertarian Press. 108–49. o.
Rand, Ayn. 1957. Atlas Shrugged. New York: Random House. 478–81. o.
Rothbard, Murray N. 2004. Man, Economy, and State with Power and Market. Auburn, Ala.: Ludwig von Mises Institute. 509–16. o.; 1970. Man, Economy, and State. Los Angeles: Nash. 463–69. o.
