Négy nagy közgazdaságtani iskola létezik napjainkban. Ennek a négy iskolának a megismerése elengedhetetlen a közgazdaságtan megértéséhez. A négy iskola a marxista, a keynesiánus, a monetarista és az osztrák iskola.
A marxista közgazdaságtan Karl Marx és Friedrich Engels 1800-as évek közepe és vége közötti írásain alapszik. A marxista közgazdaságtan lényegében a “gazdasági determinizmus” szemléletén nyugszik, ami szerint a társadalmak egymást követő fejlődési fokokon mennek keresztül, nevezetesen a primitív kommunizmus, a rabszolgatartó társadalom, a feudalizmus, a kapitalizmus, a szocializmus és végül a kommunizmus fokán. Mindegyik fokon a gazdasági rendszer határozza meg a rendszerben élő emberek nézeteit. Mindegyik fok osztályharccal jár, ami elkerülhetetlenül elvezet a társadalmi fejlődés következő fokára. Így a feudalizmusban osztályharc áll fenn a földbirtokos és a jobbágy között, ami megteremti a következő fokot, a kapitalizmust. A kapitalizmusban a két osztály a tőkés és a munkás. A tőkés- és a munkásosztály közötti konfliktus azzal végződik, hogy a kapitalizmust megdönti a munkásosztály, amivel elhozza a szocializmust és az osztályharcok végét. A szocializmus pedig a marxista elmélet szerint az emberiség végzetéhez, a kommunizmushoz vezet.
A keynesianizmus John Maynard Keynes után lett elnevezve. A leghíresebb könyve 1936-ban jelent meg A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete címmel. Ebben a roppant bonyolult könyvben Keynes egy új gazdasági gondolkodásmódot vázolt fel, ahol az aggregált gazdasági változók - mint az összkereslet és az összkínálat - közvetlenül hatnak egymásra anélkül, hogy szükségszerű kapcsolatuk lenne az egyéni gazdasági szereplők cselekedeteivel. Ezzel megszületett a makrogazdaságtan. A keynesiánusok az államtól követelik az összkereslet irányítását - a túl alacsony kereslet munkanélküliséghez vezet, a túl magas kereslet pedig inflációhoz. Ezzel létrejött egy kettősség az elméletben: vagy az infláció, vagy a munkanélküliség problémája jelentkezik, de soha nem jelenik meg egyszerre a kettő. Keynes úgy látta, hogy a szabadpiac természeténél fogva vagy túl magas, vagy túl alacsony keresletet generál. Ennélfogva (a keynesiánus közgazdászok karrierlehetőségeinek nagy örömére) az államnak kell irányítania a keresletet a keynesiánusok bölcsességének iránymutatása mentén.
A monetarista közgazdaságtan legjobb képviselői Milton Friedman és követői, akik megtartották a keynesi makrogazdaságtani megközelítést. Azonban a monetaristák nem a kiadásokra helyezik a hangsúlyt, hanem a teljes pénzmennyiségre - innen a monetarista név. A makrogazdaságtani témákon - az infláción, a munkanélküliségen és a fel-le hullámzó gazdasági ciklusokon - túl a monetaristák rendszerint az egyént tették gazdasági érvelésük alapjának olyan területeken, mint a szabályozás, az árak szerepe, a reklámozás, a nemzetközi kereskedelem stb.
Az osztrák közgazdaságtani iskola Carl Menger-rel kezdődött az 1800-as évek végén, végül pedig Ludwig von Mises dolgozta ki azt teljes mértékben. Mindketten osztrák származásúak voltak - innen ered az iskola neve. Az osztrák iskola kifejlesztett egy gondolkodásmódot, ami a hangsúlyt tudatosan a cselekvő egyénre helyezi, mint a végső alapja minden gazdasági téma megértésének. Emellett a módszertani individualizmus mellett az iskola kihangsúlyozza a szubjektivista értékszemléletet és azt, hogy alapvetően minden cselekvés jövőorientált. Ez a könyv az osztrák közgazdaságtani iskola szemszögéből íródott.
Hivatkozások
Friedman, Milton. 1962. Capitalism and Freedom. Chicago: University of Chicago Press.
Keynes, John Maynard. 1936. The General Theory of Employment, Interest and Money. New York: Harcourt, Brace.
Marx, Karl, and Friedrich Engels. 1964. The Communist Manifesto. New York: Pocket Books.
Mises, Ludwig von. 1984. The Historical Setting of the Austrian School of Economics. Auburn, Ala.: Ludwig von Mises Institute.
Rothbard, Murray N. 1983. The Essential Ludwig von Mises. Auburn, Ala.: Ludwig von Mises Institute.
Schumpeter, Joseph. 1978. History of Economic Analysis. New York: Oxford University Press.
