Murray N. Rothbard

A szabadság etikája

 

“Az intellektuális hiperspecializáció korában Murray N. Rothbard egy nagy rendszeralkotó volt. Rothbard – aki szakmája szerint közgazdász volt – megalkotott egy társadalom- és politikafilozófiai rendszert a közgazdaságtan és az etika pilléreire alapozva. A közgazdaságtan és az etika (politikafilozófia) évszázadokon át eltávolodtak közös eredetüktől és látszólag semmi kapcsolatban nem álló intellektuális vállalkozásokká alakultak. A közgazdaságtan egy értéksemleges „pozitív” tudomány volt, az etika pedig (ha egyáltalán tudomány volt) egy „normatív” tudomány volt. Ennek az elkülönülésnek az eredményeként a tulajdon fogalma egyre inkább eltűnt mindkét diszciplínából. A tulajdon túlságosan normatívnak hangzott a közgazdászok számára, a politikafilozófusok pedig az unalmas közgazdaságtant vélték felfedezni a tulajdonban. Rothbard egyedülálló hozzájárulása a tulajdon és tulajdonjogok újrafelfedezése, mint mind a közgazdaságtan, mind a politikafilozófia közös alapja, illetve a modern, marginalista közgazdaságtan és a természetjogi politikafilozófia szisztematikus rekonstrukciója és fogalmi integrációja egy egyesített erkölcsi tudományba: a libertarianizmusba.

Követve mélyen tisztelt tanítóját és mentorát, Ludwig von Misest, Mises tanárait, Eugen von Böhm-Bawerket és Carl Mengert, és egy intellektuális hagyományt, ami visszanyúl a késői spanyol skolasztikusokhoz és annál is tovább, a rothbardiánus közgazdaságtan egy egyszerű és tagadhatatlan tényből és tapasztalatból (egyetlen vitathatatlan axiómából) indul ki: hogy az ember cselekszik, azaz az emberek mindig és állandóan a legmagasabbra értékelt céljaikra törekednek szűkös eszközök (javak) felhasználásával. Néhány empirikus feltételezéssel kombinálva (mint hogy a munka vesződséggel jár), a gazdaságelmélet teljes egésze levezethető ebből a vitathatatlan kezdőpontból; ezzel az apodiktikus, egzakt vagy a priori igaz empirikus törvények státuszára emelte annak propozícióit és úgy tárta elő a közgazdaságtant, mint a cselekvés logikája (praxeológia). Rothbard első magnum opus-át, a Man, Economy and State-et Mises monumentális Human Action-je alapján modellezte. Ebben Rothbard kidolgozta a gazdaságelmélet teljes korpuszát – a hasznosságelmélettől és a határhasznosság törvényétől az üzleti ciklus-elméletig – a praxeológia mentén, kritikával illetve és logikai cáfolat alá vetve minden kvantitatív-empirikus és matematikai közgazdaságtant, és orvosolva a misesiánus rendszer néhány következetlenségét (mint a monopolárakról, az államról és a védelem állami előállításáról szóló elméletét). Rothbard volt a legelső, aki megfogalmazta a teljes érvet a színtiszta piacgazdaság avagy a magántulajdoni anarchizmus mellett, mint ami mindig és szükségszerűen optimalizálja a társadalmi hasznosságot. A folytatásában, a Power and Market-ben Rothbard tovább folytatta egy tipológia kidolgozását és kielemezte a piacokba való állami beavatkozás minden elképzelhető formájának gazdasági hatását. A Man, Economy and State (beleérve a Power and Marketet annak harmadik köteteként) modern klasszikussá vált és felér Mises Human Action-jéhez, mint az osztrák közgazdaságtani iskola egyik hatalmas vívmánya.

Az etika, vagy pontosabban a politikai filozófia a Rothbardiánus rendszer második tartóoszlopa, ami szigorúan elkülönül a közgazdaságtantól, de egyaránt az ember cselekvő természetében gyökerezik és kiegészíti azt, hogy megalkossa a racionalista társadalomfilozófia egyesített rendszerét. A szabadság etikája – amit eredetileg 1982-ben publikáltak, Rothbard második magnum opusa. Ebben elmagyarázza a közgazdaságtan és az etika integrációját a tulajdon közös fogalmával; és a tulajdon fogalmára alapozva, illetve néhány általános empirikus (biológiai és fizikai) megfigyeléssel vagy feltételezéssel karöltve Rothbard levezeti a libertárius törvény korpuszát a birtokbavétel elvétől kezdve a szerződések és a büntetés elvéig.” (Részlet Hans-Hermann Hoppe bevezetőjéből)

Online olvasás

Bevezetés Hans-Hermann Hoppe tollából

Előszó

1. A természeti törvény és az értelem

2. A természeti törvény mint “tudomány”

3. Természeti törvény versus pozitív törvény

4. Természeti törvény és természetjog

5. A politikafilozófia feladata

6. Egy crusoe-i társadalomfilozófia

7. Személyközi kapcsolatok: Önkéntes csere

8. Személyközi kapcsolatok: Tulajdonlás és agresszió

9. Tulajdon és bűnözés

10. A földtolvajlás kérdése

11. Földmonopólium a múltban és a jelenben

12. Önvédelem

13. Büntetés és arányosság

14. Gyermekek és jogok

15. “Emberi jogok” mint tulajdonjogok

16. Tudás, igaz és hamis

17. Megvesztegetés

18. A bojkott

19. Tulajdonjogok és a szerződés elmélete

20. Mentőcsónak-helyzetek

21. Az állatok “jogai”

22. Az Állam természete

23. Az Állam belső ellentmondásai

24. Az Állammal való kapcsolatok erkölcsi státusza

25. Az Államok közötti kapcsolatokról

26. Haszonelvű szabadpiaci közgazdaságtan

27. Isaiah Berlin a negatív szabadságról

28. F.A. Hayek és a kényszer fogalma

29. Robert Nozick és az Állam szeplőtlen fogantatása

30. Lépések a szabadság stratégiája felé