Az oldalunk az olvasóink támogatásából tartja fenn magát. Ha az oldalunk rendszeres látogatója vagy és fontosnak találod az üzenetünket, kérjük támogass minket havi 1500 forinttal ide kattintva.

Kitaláció, mint Tény

Amikor gyermek voltál, nem rendelkeztél azzal a képességgel, hogy objektíven jóváhagyd azon emberek parancsolatait, akik erővel rendelkeztek fölötted. A fogékonyságod hatalmas csábítás volt azoknak, akik sokkal inkább szerették volna, hogy higgyenek nekik, minthogy igazuk legyen. Minden hatalom hajlamos arra, hogy megrontsa a használóját, és a szülő gyermeke feletti hatalma a legnagyobb hatalom a világon.

Egy gyermek biológiailag fogékony arra, hogy bízzon és engedelmeskedjen a szüleinek. Ennek nagy haszna van, amennyiben a szülők azt mondják a gyermekeiknek, hogy ne egyenek mérgező gyümölcsöt, ne rántsák le a forró serpenyőt a gáztűzhelyről, vagy ne rohangáljanak egész nap odakint naptej nélkül. A túlélés vágya visszatart a végtelen próbálkozástól.

Amikor a szülő utasítja a gyermeket, az utasítást előadhatják úgy, mint feltételes vagy abszolút. Feltételes utasítások – ne üsd meg a testvéredet, kivéve önvédelemből – általában végeláthatatlan további kérdéseket eredményeznek, és gyorsan feltárja a szülők tudatlanságát. Ahogy a gyermek tovább kérdezősködik arról, hogy pontosan mi is az önvédelem definíciója, engedélyezett-e a megelőző támadás, a csipkelődés agressziónak számít-e stb., a homályos részek, melyek természetes részei minden etikai rendszernek, gyorsan előtérbe kerülnek.

Ahogy ezek a homályos részek egyre tisztábbá válnak, a szülők ismét félnek az erkölcsi felsőbbrendűségük elvesztésétől. Azonban az a tény, hogy az etika bizonyos részeit nehezebb definiálni, mint a többit nem jelenti azt, hogy az etika teljes egészében egy teljesen szubjektív tudományág. A biológiában a nagyon hasonló fajok besorolása ugyanolyan nehéz lehet – legalábbis az volt a DNS megismerése előtt – de ez nem jelenti azt, hogy a biológia egy teljesen szubjektív tudomány. A víz nem lehet mindig tökéletesen tiszta, de ez nem jelenti azt, hogy a palackozott víz megkülönböztethetetlen a tengervíztől.

Az abszolút és egyszerű erkölcsi parancsolatok iránti vágyukból a szülők óriási energiát fektetnek abba, hogy a gyermekeket visszatereljék az etikai komplexitások “sziklapereméről.” Elterelő és bántalmazó taktikák hatalmas választékát vetik be, hogy elérjék ezt a célt – és mindezen taktikák arra lettek megtervezve, hogy meggyőzzék a gyereket arról, hogy etikai kérdésekben a szülei abszolút tudással rendelkeznek.

Ámbár ahogy a gyermek felnő – különösképp serdülőéveiben – megjelenik egy bizonyos veszély. Az eddig engedelmes gyermek elkezdi gyanítani, hogy a szülei “tudása” nem sokkal több, mint egyfajta álszent bántalmazás. Elkezdik látni a szüleik igazi konformitását a kultúrával kapcsolatban, és megértik, hogy ami számukra objektív tényként volt előadva nem más, mint szubjektív vélemény.

Ez óriási zavarodottságot és haragot okoz, mivel a serdülő fiatalok ösztönösen megértik a szüleik valódi korrupcióját.

Egy pénzhamisító szükségszerűen tiszteli a pénz értékét, mivel idejét és energiáját nem abba fekteti, hogy Monopoly pénzt gyártson. A pénzhamisító célja az, hogy pontosan sokszorosítson valódi pénzt, mivel tudja, hogy a valódi pénznek van értéke – azt kívánja, hogy az ő másolata legyen annyira pontos és hiteles amennyire lehetséges, mivel tudja, hogy az ő hamis pénzének nincs igazi értéke.

Hasonlóan, a szülők a véleményüket azért közlik tényként, mert tudják, hogy az objektív tények nagyobb erővel és érvényességgel rendelkeznek, mint puszta vélemények. Egy “orvos” aki meghamisítja a saját okmányait, azért teszi, mert tudja, hogy azok az iratok rendelkeznek az erővel, hogy hitelességet hozzanak létre.

Az igazság erejének felismerése – és ezen erő felhasználása arra, hogy megerősítse a hazugságokat – undorítóan korrupt. Egy ember, aki a véleményét tényként adja elő, azért teszi, mert tisztában van a tények értékével. Az “igazság” hitelességét arra használni, hogy hazugságokat elfogadhatóvá tegye, egyszerre megerősíti és megtagadja az őszinteség és becsületesség értékét. Ez egy alapvető logikai ellentmondás elméletben, és majdnem elviselhetetlenül képmutató a gyakorlatban.

Ennélfogva mindig az történik, hogy amikor felnőtt gyermekek elkezdik tanulmányozni felmenőiket, gyorsan felfedezik, hogy azok a felmenők nem tudják azt, amit állítottak, hogy tudnak – de tudtak annyit az igazság értékéről, hogy az ő szubjektív véleményüket objektív tudásként prezentálják. Ez a képmutató bűncselekmény bőven túlszárnyalja az egyszerű pénzhamisítást vagy okirat-hamisítást, mivel a felnőttek megvédhetik magukat a hamis pénztől és hamis diplomától.

A gyermekeknek viszont nincs ilyen védelmük…