[A csillaggal jelölt művek magyar fordításban is olvashatóak.]
Azt megelőzendő, hogy túlságosan terjedelmesre sikerüljön ez a könyv, megpróbáltam rövidre fogni ezt a bibliográfiát. Ez indokoltnak tűnik, mivel már számos könyvben és dolgozatban alaposan foglalkoztam a liberalizmus alapvető kérdéseivel.
Az olvasónak, aki szeretné kimerítőbben megérteni ezeket a kérdéseket, a legfontosabb irodalom alábbi gyűjteményét mellékelem.
A liberális gondolatok megtalálhatók számos korábbi szerző műveiben. A tizennyolcadik század és a tizenkilencedik század elejének nagy angol és skót szerzői voltak az elsők, akik rendszerbe foglalták ezeket a gondolatokat. Aki szeretné megismerni a liberális mentalitást, annak hozzájuk kell visszatérnie:
David Hume, Essays Moral, Political, and Literary* (1741 és 1742), Adam Smith, An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations* (1776), valamint Jeremy Bentham számos írása, a Defence of Usury-tól kezdve a halála után, 1834-ben kiadott Deontology, or the Science of Morality művéig. A Deontology-t kivéve minden művét kiadták egy gyűjteményben Bowring szerkesztésében 1838 és 1843 között.
John Stuart Mill a klasszikus liberalizmus epigonja, és – főleg későbbi évei során, felesége befolyása alatt – tele volt gyenge kompromisszumokkal. Lassan átállt a szocializmus oldalára és tőle származik a liberális és a szocialista gondolatok meggondolatlan összemosása, ami elvezetett az angol liberalizmus hanyatlásához és az angol nép életszínvonalának aláásásához. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – az embernek meg kell ismerkednie Mill főbb írásaival:
Principles of Political Economy* (1848); On Liberty* (1859); Utilitarianism (1862).
Mill alapos tanulmányozása nélkül lehetetlen megérteni az elmúlt két nemzedék eseményeit. Mill volt ugyanis a szocializmus lelkes szószólója. Ő dolgozott ki szerető gondoskodással minden érvet, ami megfogalmazható a szocializmus oldalán. Millhez viszonyítva a többi szocialista író – még Marx, Engels és Lassalle is – aligha bír bármi jelentőséggel.
Az ember nem értheti meg a liberalizmust a közgazdaságtan ismerete nélkül, hiszen a liberalizmus alkalmazott közgazdaságtan; tudományos alapokon nyugvó állam- és társadalompolitika. Ezen a téren a már említett írások mellett az embernek meg kell ismerkednie a klasszikus közgazdaságtan nagymesterével:
David Ricardo, Principles of Political Economy and Taxation* (1817).
A modern tudományos közgazdaságtan tanulmányozásának legjobb bevezetői:
H. Oswalt, Vorträge über wirtschaftliche Grundbegriffe (számos kiadás); C. A. Verrijn Stuart, Die Grundlagen der Volkswirtschaft (1923).
A modern közgazdaságtan német mesterművei:
Carl Menger, Grundsätze der Volkswirtschaftslehre [Principles of Economics] (első kiadás, 1871); Eugen von Böhm-Bawerk, Kapital und Kapitalzins [The Positive Theory of Capital] (1884 és 1889).
A két legfontosabb mű, amivel Németország járult a liberális irodalomhoz, egyazon balsorsot szenvedte el, mint amit maga a német liberalizmus. Wilhelm von Humboldt Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der Wirksamkeit des Staates zu bestimmen [On The Sphere and Duties of Government] (London, 1854) műve befejezve állt 1792-ben. Egyazon évben Schiller kiadott egy szemelvényt belőle a Neuen Thalia-ban, és más részletek is megjelentek a Berliner Monatsschrift-ben. Mivel azonban Humboldt kiadója félt a könyv megjelentetésétől, félretették, elfelejtették és csak a szerző halála után fedezték fel és publikálták.
Hermann Heinrich Gossen Die Entwickelung der Gesetze des menschlichen Verkehrs, und der daraus fließenden Regeln für menschliches Handeln műve kiadóra talált, de amikor megjelent 1854-ben, nem vonzotta az olvasókat. A mű és szerzője elfeledett maradt egészen addig, amíg az angol Adamson keze ügyébe nem került egy példány.
A liberális gondolkodás áthatja a német klasszikus költészetet, mindenekfelett Goethe és Schiller műveit.
A politikai liberalizmus német történelme rövid és igen csekély sikereket ért el. A modern Németországot – és ez magába foglalja a weimari alkotmány védelmezőit épp úgy, mint annak ellenfeleit – egy világ választja el a liberalizmus szellemétől. Az emberek nem tudják többé, mi az a liberalizmus, de nagyon jól tudják, hogyan gyűlöljék azt. A liberalizmus gyűlölete az egyetlen, ami egyesíti a németeket. A liberalizmusról szóló újabb német írások közül megemlítendő Leopold von Wiese, Der Liberalismus in Vergangenheit und Zukunft (1917); Staatsozializmus (1916); és Freie Wirtschaft (1918) művei.
A liberális szellemnek szinte még a fuvallata sem jutott el soha Kelet-Európa népeihez.
Bár a liberális gondolkodás még Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is hanyatlóban van, ezek a nemzetek még mindig liberálisnak nevezhetők a németekhez viszonyítva.
A régi liberális szerzők közül az embernek Frédéric Bastiat műveit – Oeuvres completes (Párizs, 1855) – is érdemes olvasnia. Bastiat egy zseniális íróművész volt, így műveinek olvasása valódi élvezet. A hatalmas fejlődés fényében, amin a gazdaságelmélet átesett Bastiat halála óta, nem csoda, hogy tanításai idejétmúltak napjainkban. Azonban a protekcionista és rokon tendenciák ellen megfogalmazott kritikái mind a mai napig páratlanok. A protekcionisták és az intervencionisták képtelenek voltak egyetlen szónyi találó és objektív viszontválaszt megfogalmazni. Csak tovább dadogják, hogy Bastiat „felületes.”
Az újabb keletű angol politikai irodalom olvasása során az embernek nem szabad figyelmen kívül hagynia a tényt, hogy Angliában ma a „liberalizmus” alatt gyakran mérsékelt szocializmust értenek. A liberalizmus rövid bemutatása olvasható az angol L. T. Hobhouse Liberalism (1911) és az amerikai Jacob H. Hollander Economic Liberalism (1925) műveiben. Ezeknél is jobb bevezetések az angol liberálisok gondolkodásába a következők:
Hartley Withers, The Case for Capitalism (1920),
Ernest J. P. Benn, The Confessions of a Capitalist (1925); If I Were a Labor Leader (1926)*; The Letters of an Individualist (*1927). Az utóbbi könyv tartalmazza a gazdasági rendszer alapvető kérdéseit taglaló angol irodalom bibliográfiáját. The Return to Laisser Faire (1928).
A protekcionista politika kritikáját tárja az olvasó elé Francis W. Hirst Safeguarding and Protection (1926) művében.
Úgyszintén tanulságos a nyilvános vita felvétele, amit New York-ban tartottak 1921 január 23-án E. R. A. Seligmann és Scott Nearing között, melynek témája: „that capitalism has more to offer to the workers of the United States than has socialism.”
A szociológiai gondolkodásba való bevezetést Jean Izoulet, La cité moderne (1890) és R. M. MacIver, Community (1924) biztosítják.
A gazdasági eszmék történelmét Charles Gide és Charles Rist mutatja be: Historie des doctrines économiques (több kiadás); valamint Albert Schatz, L’individualisme économique et social (1907); és Paul Barth, Die Philosophie der Geschichte als Soziologie (több kiadás).
A politikai pártok szerepét Walter Sulzbach taglalja a Grundlagen der politischen Parteibildung (1921) művében.
Oskar Klein-Hattingen, Geschichte des deutschen Liberalismus (1911/1912, két kötet) esszéje bemutatja a német liberalizmus történelmét, és Guido de Ruggiero ugyanezt teszi az európai liberalizmusra vonatkozóan a The History of European Liberalism művében.
Végül pedig a saját műveimre hivatkozom, amelyek szorosan kapcsolódnak a liberalizmus kérdéséhez:
Nation, Staat und Wirtschaft (1919) Die Gemeinwirtschaft (1922) Antimarxismus (1925) Socialliberalismus (1926) Interventionismus (1926) Theorie der Preistaxen (1925)
Mises 1927 után írt nagyobb művei úgyszintén idevágóak:
Critique of Interventionism (1929), angol fordítás, Arlington House, 1977. Epistemological Problems of Economics (1933). angol fordítás, D. Van Nostrand, 1962. Omnipotent Government, Yale University Press, 1944. Bureaucracy*, Yale University Press, 1944. Human Action, Yale University Press, 1949; 3rd edition, Regnery, 1966. The Anti-Capitalistic Mentality*, D. Van Nostrand, 1956. Theory and History, Yale University Press, 1957. The Ultimate Foundation of Economic Science, Yale University Press, 1962. Interventionism: An Economic Analysis (1940), angol fordítás, Foundation for Economic Education, 1998.
