Ludwig von Mises – Liberalizmus: Előszó

Ludwig von Mises – Liberalizmus: Előszó

A latin „liber,” azaz „szabad” szóból származó „liberalizmus” kifejezés eredetileg a szabadság filozófiáját jelentette. Európában még mindig ezt a jelentést hordozta, amikor megírásra került ez a könyv (1927), így az olvasók a klasszikus liberalizmus szabadság filozófiájának elemzésére számíthattak, amikor felütötték a könyvet. Sajnos azonban az elmúlt évtizedekben a „liberalizmus” valami egészen mást kezdett jelenteni. A szót átvették, főleg az Egyesült Államokban, a filozófiai szocialisták, és az állami beavatkozás és a „jóléti állam” programjának neveként kezdték el használni azt. A számtalan közül egyetlen példa gyanánt, az egykori amerikai szenátor, Joseph S. Clark, Jr., amikor Philadelphia polgármestere volt, igen őszintén a következő szavakkal írta le a modern „liberális” álláspontot:

Hogy a legelején leszámoljunk egy szellemmel és mellőzzük a szemantikát, a liberálist itt úgy definiáljuk, mint valaki, aki hisz az állam teljes erejének használatában a társadalmi, politikai, és gazdasági igazságosság elősegítése céljából az önkormányzati, állami, nemzeti és nemzetközi szinteken. […] Egy liberális úgy hiszi, hogy az állam helyes eszköz azon társadalom kialakításához, amely megpróbálja gyakorlatba ültetni a keresztény magatartási elveket. (Atlantic, 1953 július, 27. o.)

A „liberalizmus” efféle felfogása olyan népszerű volt 1962-ben, amikor megjelent a könyv angol fordítása, hogy Mises úgy hitte, túlságosan is összezavarná az olvasókat, ha szó szerint lefordítanák az eredeti Liberalismus címet. Az angol verziónak így a The Free and Prosperous Commonwealth címet adta. A következő évben azonban Mises úgy döntött, hogy a szabadság és a szabad piac támogatóinak nem szabadna feladniuk a „liberalizmust” a filozófiai szocialistáknak. Human Action című magnum opusának második (1963) és harmadik (1966) kiadásának előszavában Mises azt írta, hogy a szabadság filozófiájának támogatóinak vissza kellene szerezniük „a ’liberális’ kifejezést […] mivel egyszerűen nincs más kifejezés, amivel illetni lehet a nagy politikai és intellektuális mozgalmat,” ami elhozta a modern civilizációt a szabadpiaci gazdaság, a korlátozott állam és az egyéni szabadság elősegítésével. Ebben az értelemben jelenik meg a „liberalizmus” kifejezés ebben a könyvben.

Azoknak az olvasóknak, akik nem ismerik Ludwig von Mises (1881-1973) munkásságát, évtizedeken át ő volt az „osztrák” közgazdaságtani iskola vezető szószólója, amit azért neveznek így, mert mind Mises, mind két kimagasló elődje – Carl Menger és Eugen von Böhm-Bawerk – osztrák születésűek voltak. Az „osztrák” iskola alapköve a szubjektív érték határhaszon-elmélete. Ez az elmélet az összes egyszerű és összetett gazdasági jelenséget egyének cselekedeteihez vezeti vissza, amit szubjektív személyes értékek eredményeképpen végeznek. A szubjektív értékelmélet alapján Mises elmagyarázta és kielemezte a módszertant, értéket, cselekvést, árakat, piacokat, pénzt, monopóliumot, állami beavatkozást, gazdasági fellendüléseket és válságokat stb., kiváltképp fontos hozzájárulásokat téve a pénz és a gazdasági kalkuláció területén.

Mises a Bécsi Egyetemen érte el doktorátusát 1906-ban. Tézise, a The Theory of Money and Credit, ami németül 1912-ben, angolul pedig 1934-ben jelent meg, volt számos gazdaságelméleti műve közül a legelső. A világháborúk közötti években cikkek és olyan könyvek megírása közben, mint a Socialism, Mises teljes munkaidőben az osztrák kereskedelmi kamara alkalmazásában állt az osztrák kormány gazdasági tanácsadójaként és részmunkaidőben előadóként tanított a Bécsi Egyetemen. Továbbá közgazdasági magánszemináriumot tartott tudósok számára, kik közül később sokan világhírűek lettek. 1926-ban megalapította az Osztrák Gazdaságkutató Intézetet, ami mind a mai napig működik.

Miután Adolf Hitler hatalomra jutott Németországban, Mises gondokra számított, így 1934-ben Svájcban vállalt állást a Nemzetközi Tanulmányok Intézetében. Az ott töltött idő alatt megírta Nationalökonomie (1940) című művét. Bár kevesen olvasták ezt a monumentális német nyelvű közgazdaságtani értekezést a nemzetiszocialista Európában, a helyes gazdasági elvek misesi magyarázata sokkal nagyobb közönségre tett szert az angol nyelvű kiadásán keresztül, amit Mises teljesen újraírt az amerikai olvasóknak Human Action (1949) címen.

Hogy elmeneküljenek a Hitler által dominált Európából, Mises és felesége elhagyták Svájcot 1940-ben és az Egyesült Államokba utaztak. Európában nagy hírneve volt, Amerikában azonban kevesen ismerték. Így szinte teljesen újra kellett kezdenie, hogy olvasókat és diákokat vonzzon magához. Elkezdett kiadni angol nyelvű könyveket – 1944-ben megjelent az Omnipotent Government és a Bureaucracy, majd 1949-ben mesteri közgazdaságtani értekezése, a Human Action. Ezeket aztán a Planning for Freedom (1952), a The Anti-Capitalist Mentality (1952), Theory and History (1957) és a The Ultimate Foundation of Economic Science (1962) követte, mind fontos gazdaságelméleti könyvek.

1947-ben Mises hozzájárult a Mont Pelerin Társaság megalapításához. Széles körben tartott előadásokat az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában, és 24 éven keresztül tartott közgazdaságtani szemináriumot a New York-i Egyetemen.

Mises mind a mai napig egyre nagyobb befolyást gyakorol a gondolkodó emberek körében. Legkiemelkedőbb európai tanítványa, a Nobel-díjas F. A. Hayek azt írta: „Mises befolyása immár meghaladja a személyes szférát. […] A fáklya, amit [Mises] gyújtott lángra, a szabadság új mozgalmának vezércsillaga lett, ami napról napra egyre erősebbé válik.” És az egyik vezető amerikai tanítványa, Israel Kirzner professzor a New York-i Egyetemről így írta le a modern diákokra gyakorolt hatását: „Ahhoz a pezsgéshez és izgalomhoz, ami immár nyilvánvalóan áthatja az osztrák perspektíva iránti érdeklődés feltámadását, kulcsfontosságú és döntő volt Mises hozzájárulása.”

Mises mindig is óvatos és logikus, de nem csak az elefántcsonttoronyba elzárkózott teoretikus volt. Tudományos érvelésének logikája ahhoz a következtetéshez vezette el, hogy a szabadpiaci liberális társadalom az egyetlen út a belföldi és nemzetközi békéhez és harmóniához, majd kötelesnek érezte magát az állami politikára is alkalmazni a gazdaságelméletét. A Liberalizmusban Mises nem csupán rövid magyarázatot ad számos fontos gazdasági jelenségre, hanem az összes többi könyvéhez képest sokkal nyíltabban kifejezi az államról alkotott nézetét és annak nagyon korlátozott, de elengedhetetlen szerepét a szabadpiacot működtető társadalmi együttműködés megőrzésében. Mises nézetei mind a mai napig frissnek és modernnek érződnek, és az olvasók találónak fogják találni az elemzését.

Mises üzenete, miszerint az eszmék uralják a világot, folyamatos refrénként hatja át mindegyik könyvét, de kihangsúlyozottan megjelenik a Liberalizmus lapjain. A liberalizmus és a totalitarizmus közötti „küzdelem végeredményét,” írta 1927-ben, „nem a fegyverek, hanem az eszmék fogják eldönteni. Az eszmék azok, amik küzdő frakcióba csoportosítják az embereket, amik fegyvereket nyomnak a kezükbe, és amik meghatározzák, ki ellen és kiért használják őket. Végső soron egyedül az eszmék, nem pedig a fegyverek döntik el a kérdést.”

Valójában az egyetlen, ami meggátolhatja, hogy ennél is mélyebben belezuhanjon a világ a nemzetközi káoszba és konfliktusba, ha meggyőzzük az embereket arról, hogy hagyjanak fel az állami beavatkozással és vezessék be a liberális elveket.

Bettina Bien Greaves
1985 augusztus