Hans-Hermann Hoppe napjaink egyik legjelentősebb és legzseniálisabb libertárius gondolkodója. Jürgen Habermas, a híres német filozófus – és mind a mai napig elkötelezett marxista, a hírhedt Frankfurt iskola vezetője – kitűnő diákjaként kezdte. Hoppe viszont meglátta, hogy a baloldali ideológia filozófiailag meddő és erkölcsileg korrupt. Felfedezte Ludwig von Mises és Murray N. Rothbard műveit, majd az Egyesült Államokba utazott, hogy Murray Rothbard munkatársának szegődjön, aki akkor New Yorkban tanított. 

Hoppe tanára, Habermas kifejlesztett egy etikai megközelítést a racionális érvelésben való részvétel feltételeire alapozva. Úgy, ahogy azt Habermas aligha helyeselné, Hoppe feje tetejére állította Habermas etikáját. Ahelyett, hogy a szocializmust támogatná, az argumentációs etika Hoppe tolmácsolásában erőteljes támogatást biztosít a libertárius etika számára. Murray Rothbard nagy elismerésben részesítette Hoppe érveit. Rothbard szavaival:

Általánosságban a politikafilozófia és kiváltképp a libertarianizmus ragyogó áttörésével [Hans Hoppe professzor] képes volt felülmúlni a híres van/kell lennie kettősséget, amely a skolasztikusok óta kísérti a filozófiát, és ami fárasztó holtpontra juttatta a modern libertarianizmust. Nem csak ennyi: Hoppe képes volt példátlan, hard-core módon felállítani az érvet az anarcho-kapitalista, Locke-i jogok mellett, amihez viszonyítva az én természetjogi/természetes törvény álláspontom majdhogynem eltörpül.¹

Hoppe ezután rámutatott arra, hogy – míg kétségtelenül az állam nélküli társadalom a legkívánatosabb – az államformák közül a demokrácia sokkal nagyobb károkkal jár, mint a monarchia, ellentétben azzal, amit tanítanak és amit megkérdőjelezetlenül, szinte egyetemesen vallanak. Bemutatja, hogy a demokráciában az államfő és a kormány pusztán a rövid időre kinevezett gondnok szerepében irányítja az államapparátust, arra ösztönözve az épp hatalmon levő uralkodókat, hogy annyit és olyan gyorsan marjanak el a zsákmányból, amennyit csak lehetséges. Ezzel szemben a monarchiában a király az ország hosszútávú érdekeit tartja szem előtt, hiszen egész élete során profitálni fog gazdasági teljesítményéből, majd utódjaira hagyományozhatja azt.

Hans-Hermann Hoppe egy briliáns filozófus, megingathatatlan erkölcsi integritással, és zseniális érveléssel. És mindenekfelett, filozófiai precizitásával Hans-Hermann Hoppe művei kiváló intellektuális tréninget biztosítanak mindenki számára, aki szeretné elsajátítani a logikai gondolkodás művészetét.