Az éppen uralkodó politikaelméletek támogatói minden korszakban azzal próbálják magasztalni azt, hogy azonosítják a kor embereinek éppen legerősebb vágyával. A monarchia korában a monarchiát a hit védelmezőjeként ábrázolták. A demokrácia jelenlegi korában a demokráciát a szabadság egyetlen oltalmazójának mondják. És a holnap kommunizmusát vagy szuper-kommunizmusát gondolom úgy fogják eladni az ostobáziának, mint ami a béke, az igazságosság és a bőség egyetlen palladiónja. Nonszensz az összes ilyen, okot és okozatot összefűzni próbáló mutatvány. A monarchia alapvetően egyáltalán nem a védelmezője volt a hitnek, hanem a riválisa és az ellensége. A demokrácia nem elősegíti a szabadságot, hanem csökkenti és elpusztítja azt. És a kommunizmus – ahogyan azt az orosz példa máris mutatja – nem egy szökőkút, amiből béke, igazságosság és bőség árad, hanem egy pöcegödör, amibe mindez belefullad.
H.L. Mencken – Államelméletek

Terjeszd a szabadság filozófiáját: Share this content
You Might Also Like

Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 23. Állam nélküli egészségügy

Henry Ford – Életem és munkásságom: 9. Miért nem csinálunk mindig jó üzletet?

Ludwig von Mises – Liberalizmus: 3.6. Gyarmatpolitika

Paul Leroy-Beaulieu – Kollektivizmus: VI. fejezet A primitív tulajdon fejlődése: Az orosz mir

H.L. Mencken – A nők védelmében: II. A nemek közötti harc

Gustav Cassel – Demokrácia és tőkeképzés
Tags: H. L. Mencken