Erőforrás-hajhászok és erkölcsi érzékkel rendelkezők

You are currently viewing Erőforrás-hajhászok és erkölcsi érzékkel rendelkezők

Erkölcsi érzék szempontjából az egyének a következő két csoport egyikébe tartozhatnak.

Az amorális erőforrás-hajhászok csoportjába, akiket nem érdekel, hogy a saját (vagy mások) cselekedetei helyesek-e vagy gonoszak, csak az számít, hogy mi nyerhető vagy veszíthető általuk. Ebbe a csoportba tartoznak például azok a nyugdíjasok, akiknek a szavazatát meg lehet venni egy beharangozott nyugdíjemeléssel – mindegy, hogy kinek, mikor, és hogyan kell azt a pénzt kitermelnie. Ebbe a csoportba tartoznak a minimálbér-huszárok, akiket nem érdekel, hogy helyes-e kényszerrel, és nem teljesítménnyel magasabb fizetéshez jutni. Ide tartoztak a taxisok, akik 2016-ban utakat álltak el, hogy kicsikarják az államtól a helyi utasszállítás monopóliumát, és fenntarthassák a monopóliumokra jellemző magas árakat. Ide tartozik általánosságban mindenki, aki az államon keresztül mások kárára szeretne nyerészkedni, és a jogalkotás eszközével magának és a magafajtáknak juttatásokat, kedvezményeket biztosítani. [1]

Fontos megjegyezni, hogy a nyereség nem csak anyagi erőforrás lehet: nyereség a magasabb társadalmi státusz is, nyereség az is, ha az ember vonzóbbnak tűnik azoknak a szemében, akik iránt érdeklődik. Nyereség lehet valamilyen érzelmi erőforrás is, például az önbecsülés vagy a büszkeség.

Így amorális erőforrás-hajhászként jellemezhetjük azokat is, akik erkölcsi érvekkel támasztják alá a jogosultságukat valamilyen erőforrásra, vagy akik egy erkölcsi álláspont hangoztatásával próbálják magukat mások előtt jobb színben feltüntetni.

Összefoglalva amorális erőforrás-hajhász az, aki a tetteit csak a megszerezhető nyereség vagy az elszenvedhető veszteség szempontjából mérlegeli, amikor dönt.

A másik csoport az erkölcsi motivációval rendelkezőké. Nekik fontos, hogy a saját (vagy mások) cselekedetei az erkölcsileg helyes kategóriájába essenek. Ebbe a csoportba tartozhatnak például a vegánok, akik saját kényelmüket feledve kutatnak a drágább és kevésbé elterjedt hús-, tej-, és tojásmentes alapanyagok után, mert erkölcstelennek tartják az állatok élelmiszeripari felhasználását.  Ide tartoznak azok, akik a politikai meggyőződésük miatt megszakították a kapcsolatot azokkal a barátaikkal vagy családtagjaikkal, akiknek az álláspontja elfogadhatatlan a számukra.

Egy libertárius mozgalom akkor tud bővülni és terjeszkedni, ha képes megkülönböztetni az erkölcsi érzékkel rendelkező embereket azoktól, akik abszolút fittyet hánynak arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és az ilyen emberekre nem pazarol időt és energiát. [2]

Fontos az is, hogy a libertáriusok észrevegyék és felismerjék, amikor valaki pusztán valamilyen erőforrás megszerzése érdekében tetteti, hogy erkölcsi ítélet vezéreli.

A feladatunk az, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akiknek valóban fontos, hogy jót és csak jót cselekedjenek, és megmutassuk nekik, hogy egy erkölcsös társadalom nem egyeztethető össze egy olyan területi monopóliummal, ami a lakosságát fegyverrel engedelmességre kényszeríti, és kényszer és fenyegetés útján elrabolt pénzből terjeszkedik és tartja fenn magát.

[1] A demokrácia az amorális erőforrás-hajhászás melegágya, hiszen lehetővé teszi, hogy a népesebb társadalmi csoportok a kevésbé népes társadalmi csoportok erőforrásait az állammal elvetessék és maguknak szavazzák meg. Azzal, hogy intézményesítette és piedesztálra emelte mások tulajdonának az elszavazását és szétosztását, a demokrácia mindössze ~200 év alatt kisebbséggé tette az erkölcsi érzékkel rendelkezők csoportját. Ezt a trendet tükrözik napjaink választási ígéretei: nyugdíjemelés, béremelés, alapjövedelem, rezsikedvezmények, ingyen milliók (CSOK). A politikusok kizárólag erőforrások osztogatásában versengenek, mivel ez az, ami a szavazók többségét motiválja – nem pedig a vágy, hogy egy erkölcsi értelemben jobb világot teremtsenek.

 

[2] Őket mindössze megvetés és a közösségeinkből való eltávolítás illeti, hiszen a tetteink alapelvekhez igazítása az, ami alapvetően megkülönböztet bennünket a magasan fejlett állatoktól.