Tőke és haladás

Különös dolog a közgazdaságtan. Nincs másik tudomány, amelyben ennyire halhatatlanok volnának a tévedések. Gustav Cassel könyve 1930-ban jelent meg először magyar nyelven, és most, 91 évvel később annyira aktuálisak az érvei, mintha tegnap vetették volna őket papírra.

Adóztassuk meg a gazdagokat! Kezdjünk közmunkaprogramokat! Szabályozzuk a lakbéreket! Korlátozzuk a magánvállalkozást! Államosítsuk a magántőkét! Vagyonelosztást! Száz éve megcáfolták őket, mégis száz éve köztünk élnek, uralják a közvéleményt és a politikát ugyanazok az államista tévképzetek. Mintha valami furcsa időhurok csapdájába esett volna a civilizációnk.

Az 1930-as kiadás fordítói előszavában Neubauer Ferenc megjegyzi, hogy borzasztó tájékozatlanság uralkodik Magyarországon a közgazdaság elemi igazságai körül. Ha akkor így volt, annál is inkább így van ez napjainkban, hiszen a kommunista uralom olyan hatalmas pusztítást mért a közgazdaságtani közgondolkodásra, annyira nem hagyott más helyet a magántulajdon gyűlöletén kívül más eszme megismerésének, és olyan mélyen gyökeret eresztett mindaz a tévhit a kapitalizmusról, amit bölcsőtől a sírig minden iskolában, minden író tollából, minden értelmiségi és politikus szájából hallottak és töviről hegyire megtanultak az előző nemzedékek a kommunizmus alatt, hogy nem csodálkozhatunk, ha ez a borzasztó tudatlanság ma is napról napra visszaköszön a véleményformálók fanatikus antikapitalista kirohanásaiban. És bizony nem reménykedhetünk másban, csak stagnálásban, középszerűségben, szegénységben és lemaradottságban, tehát a tudatlan, politikailag éretlen és vesztes nemzetek osztályrészében, amíg le nem számolunk ezekkel a tévképzetekkel a közgazdaságtani tudás elterjesztésének eszközével. Szolgálja hát ezt a célt Gustav Cassel könyvének újbóli megjelenése!