Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 21. Tankszabályozás

Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 21. Tankszabályozás

Két másik kérdés, ami gyakran felmerül az anarchia kapcsán, a „tank a kertben” probléma, valamint a fegyverszabályozás kérdése. Ezek a kérdések a könyv „érvelés” szekciójába kerültek, mivel a válaszaik nagyon sok másik kérdésre is vonatkoznak.

Tank a kertben

Ez az ellenvetés valahogy így hangzik:

Tegyük fel, hogy van egy szomszédod, aki a katonai felszerelések megszállottja lesz, és elkezd felépíteni egy tankot a hátsó kertjében. Nagyon élethű tanknak tűnik és még lövedékeket is szerez hozzá. Azután előre-hátra vezeti a tankot a kertjében és egyenesen a te házadra irányítja az ágyúját. Ez rád nézve nyilván nem jó helyzet, de a szomszédod csak a saját tulajdonjogát gyakorolja, így mi jogod lenne beleavatkozni a tanképítésébe? Kétségtelen, reagálhatsz, ha véletlenül lerobbantja a háztetődet, de nem kellene ezt megvárni, hogy beavatkozhass – ha kell, akár erővel is.

Ha azt hisszük, hogy az anarchizmus egy szabályok vagy törvények nélküli társadalom, akkor ez valóban zavaró probléma volna. Egy államista társadalomban egyszerűen törvények tiltják a magán tanktulajdonlást és meg van oldva a probléma!

Azonban – ahogy azt fentebb kifejtettük – az anarchizmus nem egy szabályok vagy törvények nélküli társadalom, hanem egy társadalom, amiben olyan szervezetek sokasága tevékenykedik, amelyek teljességgel az előrelátható problémák megelőzésére kötelezték el magukat. Bizonyos problémák komplikáltak és nehezen lehet meglátni őket – de a „tank a kertben” nem ilyen. Továbbá ha annyira tartunk attól, hogy katonai felszereléseket használjanak ellenünk, aligha tűnik bölcs megoldásnak állig felfegyverezni egy államot és azzal arányos mértékben lefegyverezni magunkat.

Ha az emberek tartanak a „kerti tanktól,” csupán gondoskodniuk kell arról, hogy a vitarendezői szerződésük részét képezze a védelem a jól felfegyverzett szomszédok ellen. Hogyan lehet ezt elérni? Nos, amikor a feleségemmel megvásároltuk a házunkat, aláírtunk egy szerződést, ami kikötötte, hogy öt éven keresztül nem fogjuk kívülről átfesteni azt. Kétségtelen, hogy nem haboztunk volna aláírni a szerződést, ha a harckocsik, nukleáris fegyverek és anyahajók tilalmát is magába foglalta volna.

Ha valaki megszegi a vitarendezői szerződését és ilyen fegyvereket épít, a vitarendező szervezet alkalmazhatja az összes fentebb kifejtett kizárási és kiközösítési büntetést.

Fegyverszabályozás

Néhányan olyan szomszédságban szeretnének élni, ahol nincsenek fegyverek, mások ott, ahol mindenkinek van fegyvere – egyeseket pedig nem igazán érdekli a kérdés. Az anarchizmus tökéletesen kielégíti mindenki preferenciáját e tekintetben. Ha ingatlanfejlesztő vagy és egy új szomszédságot építesz, megkövetelheted minden házvásárlótól, hogy írjon alá egy szerződést, amiben megfogadja, hogy tartózkodni fog a fegyverbirtoklástól. Ezt számtalan módon végre lehet hajtani, de nem kell tolakodónak lennie – ha egy vitarendező szervezetet üzemeltetnék és szeretném megakadályozni a fegyverbirtoklást, egyszerűen felmondanám a szerződésemet bárkivel, aki fegyvert használt vagy mutatott a szomszédságban – az önvédelmet is beleértve.

Másrészről azonban olyan szomszédságot is építhetnék, ami megköveteli, hogy mindenkinek legyen fegyvere, és tudja is, hogyan kell használni – mint ahogy az Svájcban működik. Ha úgy hiszem, hogy a fegyverbirtoklás pozitívum, ebben a szomszédságban vásárolnék házat.

Oh, de mi van akkor, ha van egy fegyver az autód kesztyűtartójában, te pedig átutazol a szomszédságokon? Nos, ez esetben csak vállalod annak kockázatát, hogy ha felfedeznek, a vitarendező szervezeted felmondhatja a szerződésedet, épp úgy, mintha törvénytelenül fegyvert viselnél egy államista társadalomban. Vagy talán nem fogják érdekelni őket az áthaladó autók.

Általánosságban nagyon valószínűnek tűnik, hogy kevés vagy semennyi fegyverszabályozás volna egy állam nélküli társadalomban. A bűnözési ráta legalább 90%-kal alacsonyabb lenne, mint napjainkban; a gyerekek boldogabban nőnének fel, jobb oktatásban részesülnének és nagyobb biztonságot élveznének – és természetesen nem kell neked is ténylegesen fegyvert birtokolnod, hogy élvezd a fegyverbirtoklás védelmi előnyeit. Egy tolvaj, aki be akar törni a házadba, nem tudhatja előre, hogy van-e fegyvered – ha a törvény mindenkit lefegyverez, akkor egészen biztos lehet abban, hogy nincs. Azonban egy állam nélküli társadalomban nincsenek „törvények” a fegyverbirtoklás ellen, leszámítva azokat a szerződéseket, amikbe önként lépnek az emberek. Ha valahogy számos rabló rájönne, hogyan tevékenykedjen egy anarchista társadalomban, elkerülhetetlenül azokba a szomszédságokba mennének, amiket fegyverellenes szerződések szabályoznak, így kisebb kockázattal rabolhatnak. Ha fellendül az efféle bűnözés, akkor a véletlenszerű fegyvertulajdonlás lenne a legoptimálisabb megoldás – ha ezek a bűncselekmények roppant ritkák maradnának, ami a legvalószínűbb, és csak a mentálisan betegek próbálkoznának meg velük, akkor a fegyverbirtoklás szükségtelen pluszköltség volna és valószínűleg szinte teljesen eltűnne. Még mindig volnának, akik tartanak fegyvereket, de az csak a különc gyűjtök kis csoportja volna, mint azok, akik gyűjtik a középkori kardokat – egy brutális múlt ereklyéit, ami rég történelemmé vált.