Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 18. Ketrecek csakis bestiáknak

Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 18. Ketrecek csakis bestiáknak

Ahogy az fentebb említésre került, a vitarendező szervezetek magán biztosítócégek, amiknek az egyetlen feladata közbenjárni az egyének közötti vitákban. Ha te és én aláírunk egy szerződést, előtte mindketten megegyezünk abban, hogy egy bizonyos vitarendező szervezethez fordulunk, amennyiben olyan konfliktus merülne fel közöttünk, amit nem tudunk megoldani. Továbbá azt is választhatjuk, hogy megengedjük a vitarendező szervezetnek, hogy például pénzbeli büntetést szabjon ki vagy vagyonelkobzást alkalmazzon, ha valamelyikünk nem tartja be a döntését.

Eddig világos. Azonban probléma merül fel, ha nincs szerződésem semmilyen vitarendező szervezettel és rablásra, gyilkosságra vagy gyújtogatásra adom a fejem. Hogyan lehet ezzel elbánni? Fentebb azt mondtam, hogy a vitarendező szervezetek egyszerűen összefognának, hogy megtagadják a javakat, szolgáltatásokat és szerződéseket az erőszakos bűnözőktől.

Néhány olvasó talán aggódik a hatalom miatt, amivel a vitarendező szervezetek bírnának egy állam nélküli társadalomban. Amikor leírjuk, hogyan bánhatna el egy állam nélküli társadalom a gyilkosokkal, egy szélsőséges helyzetet elemzünk, nem pedig a mindennapos gazdasági és társadalmi kapcsolatokat. Egy orvos azt mondhatná: ha egy betegnek elfertőződött a lába és nincsenek rá antibiotikumok, amputálni kell a lábát. Ez nem azt jeleni, hogy az amputálást pártolja kevésbé komoly helyzetekben is. Amikor azt mondom, hogy a vitarendező szervezetek nyomon fogják követni az erőszakos bűnözőket és megpróbálják megtagadni tőlük a javakat és szolgáltatásokat, nem úgy értem, hogy a vitarendező szervezetek képesek lesznek ezt megtenni bárkivel. Ezt mindenekelőtt ellehetetlenítené a fogyasztói választás. Egy bolttulajdonos kitilthat bárkit, akit nem szível – de nem tehet így önkényesen, különben egyhamar csődbe megy. Hasonlóképp, ha azt látják az emberek, hogy egy vitarendező szervezet igazságtalanul vagy büntetően viselkedik, egyhamar ügyfelek nélkül találja magát.

A legfontosabb dolog, amire emlékezni kell, hogy a vitarendező szervezetekkel kötött szerződések teljesen önkéntesek – valamint hogy a vitarendező szervezetek százai fognak folyton arra törekedni, hogy az ügyfeleiknek tudhassanak bennünket. Ha attól tartunk, hogy kvázi-rendőrállamokká fognak változni, akkor gondoskodniuk kell ennek a félelemnek a csillapításáról, ha szeretnék, hogy az ügyfelük legyünk.

Hogyan fogják elérni ezt? Nos, természetesen szerződéses kötelezettségek vállalásával! Ahhoz, hogy magukhoz csábítsanak bennünket, a vitarendező szervezetek fel fogják ajánlani, hogy azonnal megszüntetik a szerződést – és bőkezű pénzjutalomban részesítenek – ha valaha zaklatnak vagy önkényesen bánnak velünk. A vitarendező szerződések természetes módon tartalmazni fognak egy kikötést, hogy egy, az ügyfél által választott vitarendező szervezetet fognak megbízni az ügyféllel való esetleges konfliktusok kezelésével. Mindez alapvető eljárás a szerződéses kockázatok csökkentése érdekében.

Más szóval mindenki, aki azt mondja, hogy „a vitarendező cégek veszélyes fasiszta szervezetekké fognak változni,” egy fantasztikus üzleti lehetőséget jelent bárki számára, aki képes pozitívan kezelni ezt az aggodalmát. Ha nem szíveled a vitarendező szervezetek gondolatát, tedd fel magadnak a kérdést: van-e bármi módja annak, hogy enyhüljenek az aggodalmaim? Van-e bármilyen szerződéses kikötés, ami szerződéskötésbe csábíthatna egy vitarendező szervezettel? Ha van, a szabadpiac varázsa biztosítani fogja azokat. Egyes vitarendező szervezetek felajánlják, hogy egymillió dollárt fizetnek neked, ha igazságtalanul bánnak veled – és te választhatod azt a szervezetet, ami így dönt! Más vitarendező szervezetek összefoghatnak és felügyelő tanácsot alkothatnak, ami rendszeresen átkutatja a raktáraikat tiltott fegyverek és hadseregek után. A vitarendező szervezetek felügyelő társaságokat fognak finanszírozni, amelyek rendszeresen értékelik a vitarendezők integritását.

Ha a fentiek közül egyik megoldás sem nyeri el a tetszésedet, a vitarendező rendszer nem neked való – de akkor a jelenlegi állami rendszer sem, ami egyoldalú, elnyomó és diktatórikus. És emlékezzünk arra, hogy egy szabad társadalomban, mint amit itt felvázoltam, természetesen mindig dönthetsz úgy, hogy vitarendezői képviselet nélkül élsz vagy akkor fizetsz a szolgáltatásukért, amikor szükséged van rá – amíg nem kezdesz lopni és gyilkolni.

Azokat, akik még mindig úgy gondolják, hogy a vitarendező szervezetek államokká fognak válni, arra biztatnám, hogy vessenek egy pillantást a vitarendező szervezetek egy valódi példájára a világunkból – a világ egyik legnagyobb „munkaadójára,” nevezetesen az eBay-re. Jelenleg több mint 300 000 ember jövedelmének jelentős része származik belőle. A legtöbb eladott árucikk annyira alacsony árú, hogy nem érné meg pereskedni, a tranzakciók pedig rendszeresen inkompatibilis határokon keresztül történnek – más szóval egy állam nélküli társadalomban zajlanak. Tehát hogyan oldja meg az eBay a vitákat? Egyszerűen párbeszéddel és az információ közzétételével. Ha nem fizetek ki valamit, amit megkaptam, megrovásban részesítenek. Ha nem küldök el valamit, amit kifizettek, úgyszintén. Bárki, akivel üzletelek, értékelheti a termékemet, szolgáltatásomat és ügyfélszolgálatomat. Ha rossz az értékelésem, olcsóbban kell eladnom a termékeimet, hiszen – minden más tényező változatlansága esetén – az emberek inkább üzletelnek egy magasabbra értékelt eladóval (vagy vásárlóval). Ha elég ember hagy negatív értékelést, túlságosan magas lesz a velem való üzletelés kockázata és csődbe megyek. Nincs rendőrség, bíróság vagy erőszak – a lopást egyszerűen kommunikációval és az információ megosztásával kezelik.

Így az eBay a létező legnagyobb vitarendező szervezetének példája – tényleg tartunk attól, hogy kvázi-állammá fog változni? Valóban álmatlanul fekszünk éjszaka, azon tanakodva, hogy mikor fogja berúgni az ajtónkat az eBay kommandós csapata és fog minket elhurcolni valami tengerentúli J2EE programozógulágba?

Minden rendszerrel vissza lehet élni – ezért olyan irtózatos az állam – így minden javasolt társadalomszervezési forma számára elengedhetetlenek a fékek és ellensúlyok. Ebben rejlik a vitarendező szervezetek szépsége. Akiknek nem tetszenek a vitarendező szervezetek, akik tartanak és félnek tőlük, azoknak nem kell igénybe venniük őket és támaszkodhatnak helyettük a kézfogásra, hírnévre és bizalomra – vagy megalakíthatják saját vitarendező szervezetüket. Azok, akiknek a helyzete nem teszi lehetővé, hogy ezeket válasszák – gondolhatunk a sokmillió dolláros vagy a hosszútávú bérleti szerződésekre – fordulhatnak a vitarendező szervezetekhez. Akik attól tartanak, hogy ezek a szervezetek mini-államokká válnak, felállíthatják saját felügyelő ügynökségüket és figyelhetik őket (amit esetleg mások finanszíroznának, akik hasonló félelmeket táplálnak).

Röviden, vagy képes az emberek többsége együttműködni a kölcsönös előny érdekében, vagy nem. Ha képesek, működni fog az állam nélküli társadalom – főleg azért, mert az enyémnél sokkal jobb elmék milliói folyamatosan a legjobb megoldásokat fogják kutatni. Ha képtelenek, akkor soha semmilyen társadalom nem fog működni, az emberiség sorsa pedig természeténél fogva a rabszolgaság és a vadság.

Ennélfogva csak megerősíteni tudom a fenti tézisemet – ha meglopsz, megerőszakolsz vagy meggyilkolsz másokat, támogatni fogok bármilyen társadalmi cselekvést, ami meggátolja a képességedet arra, hogy túlélj a társadalomban. Azt szeretném látni, hogy kikergessenek a vadonba, megtagadják tőled a hotelszobákat és az élelmiszert – és szeretném mindenhol kiplakátolva látni az arcodat, hogy az ártatlanok biztonságban lehessenek azzal, hogy távol tartanak téged. Épp annyira gyűlölöm a bűnözőt, amennyire gyűlölöm az államot – és pontosan azért nem viselhető el tovább az állam léte, mert léteznek ilyen bűnözők, hiszen az állam mindig lefegyverzi a becsületes polgárokat és ösztönzi, elősegíti és védelmezi a bűnözőket.