Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 17. Az állam nélküli társadalom és az erőszakos bűnözés

Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 17. Az állam nélküli társadalom és az erőszakos bűnözés

Most arra gondolhatsz: hogyan tudna elbánni egy állam nélküli társadalom az erőszakos bűnözőkkel?

Ezt a fogós kérdést három lépésben lehet megválaszolni. Az első, ha megvizsgáljuk, hogyan bánnak el jelenleg az ilyen bűnözőkkel; a második, ha kettévesszük az erőszakos bűnözést haszonszerzésből és szenvedélyből elkövetett bűncselekményekre; a harmadik pedig annak bemutatása, hogy miként bánna el az állam nélküli társadalom a bűnözés mindkét kategóriájával sokkal jobban, mint bármelyik jelenlegi rendszer.

Az első kérdés: hogyan kezelik az erőszakos bűnözőket jelenleg? Bármilyen elfogulatlan megfigyelő őszinte válasza kétségtelenül az, hogy biztatják őket.

Az élet egyik alapvető ténye, hogy az emberek ösztönzőkre reagálnak. Minél kifizetődőbb a bűnözés, annál többen lesznek bűnözők. Bizonyos közismert szokások – különösen a kábítószer-használat, a szerencsejátékozás és a prostitúció – természetüknél fogva erőszakmentesek, de felettébb vágynak rá a társadalom bizonyos szegmensei. Ha betiltják ezeket az erőszakmentes viselkedéseket, megemelkedik a nyereség, amit ezeknek a szolgáltatásoknak a biztosításából lehet keresni. Az önkéntes kapcsolatok betiltása elpusztítja az összes stabilizáló társadalmi erőt (szerződés, nyílt színi tevékenység, tudásmegosztás és közvetítés), így az erőszak válik a vitarendezési normává.

Továbbá ott, ahol a törvény olyan környezetet teremt, amelyben a legtöbb bűnöző több pénzt keres, mint a rendőrség, a rendőrséget egyszerűen lefizetik az engedelmességért cserébe. Az erőszakmentes tevékenységekből származó nyereségek megnövelésével az állam biztosítja a rendőrség és a bíróság korrupcióját – ezzel biztonságosabbá és nyereségesebbé téve a törvényen kívüli tevékenységet. Tucatnyi letartóztatás is kellhet ahhoz, hogy ténylegesen bírósági tárgyalás elé nézzen valaki – és számos tárgyalás ahhoz, hogy elítéljék. A rendőrök az idejük körülbelül egyharmadát papírmunkával töltik – és fennmaradó idejük 90%-át erőszakmentes bűnözők üldözésével. Egyes városokban teljes körzeteket bűnbandák irányítanak, a börtönök pedig csordultig teltek ártalmatlan, alacsony rangú csicskásokkal, akiket azért küldtek börtönbe, hogy legyen valami látszatmunkája az igazságszolgáltatási rendszernek – ezzel folyton növelve a bűnüldözési költségeket. A békés polgárokat úgyszintén lefegyverezték a fegyvertilalmi törvényekkel. Így szó szerint a modern állam az, ami megteremti a bűnözőket, védelmezi őket és profitál belőlük.

Tehát a mérce, amihez hozzá kell hasonlítani az állam nélküli társadalom reakcióját az erőszakos bűnözésre, nem valami tökéletes világ, ahol hatékonyan elbánnak a gengszterekkel, hanem a jelenlegi zűrzavar, ahol mind ösztönzik, mind védelmezik az erőszakot.

Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy miként bánik el a bűnözéssel egy állam nélküli társadalom, elengedhetetlen emlékeznünk, hogy az állam nélküli társadalom automatikusan eltörli a legnagyobb erőszakot, amivel szinte mindannyian szembetaláljuk magunkat: az államot, ami fegyverrel fenyeget minket, ha nem adjuk át a pénzünket, valamint az életünket, ha úgy dönt, hogy háborút deklarál. Így nem lehet azt mondani, hogy a jelenlegi rendszer az, ami minimalizálja az erőszakot. Épp ellenkezőleg – a becsületes népességet erőszakkal rabigába hajtja az állam, a becsteleneket pedig pénzösztönzőkkel és védelemmel látják el.

Az állami erőszak – annak megannyi formájában – sebesen burjánzott a nyugati társadalmakban az elmúlt ötven év során, ahogy a szabályozások, vámok és adók exponenciálisan megnövekedtek. Az államadósság a nemzedékek közötti rablás nyilvánvaló formája. Más országok támogatása úgyszintén megnöveli az erőszakot, mivel ezek az államok arra használják a támogatásokat, hogy fegyvereket vásároljanak és tovább terrorizálják saját népességüket. A fegyverpiacot úgyszintén az államok pénzelik és irányítják. Az állami bűntettek listáját a végtelenségig lehetne bővíteni, de érdemes megemlíteni egy utolsó gulágot – mindazt a millió szegény lelket, akiket elraboltak és túszul ejtettek a börtönökben erőszakmentes „bűncselekményekért.”

Mivel a fennálló államok szó szerint polgárok milliárdjait terrorizálják, hajtják rabigába és börtönzik be, nehéz megérteni, hogyan lehetne úgy tekinteni őket, mint amik bármiféleképpen hatékonyan dolgoznak az erőszak ellen.

Hogyan bánik el egy állam nélküli társadalom az erőszakkal? Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni az erőszak használatát haszonszerzésből és szenvedélyből elkövetett bűncselekményekre. A haszonszerzésből elkövetett bűncselekmények korrigálhatóak az ösztönzők megváltoztatásával; bármi olyan rendszer, ami csökkenti a tulajdon elleni bűncselekményekből származó profitot – míg megnöveli a becsületes munkából származó profitot – csökkenteni fogja ezeket a bűntetteket. Ennek a fejezetnek az utolsó szakaszában látni fogjuk, hogyan tudja ez elérni egy állam nélküli társadalom sokkal jobban, mint bármely másik opció.

A haszonszerzésből elkövetett bűncselekmények redukálhatóak azzal, ha a bűnözést alacsony nyereséget hozó tevékenységgé változtatjuk a becsületes munkavégzéshez képest. A bűnözés is munkavégzéssel jár, és ha a legtöbb ember több pénzt kereshetne azzal, ha ugyanannyit dolgozik becsületesen, sokkal kevesebb lesz a bűnöző.

Ahogy azt fentebb olvashattad, egy állam nélküli társadalomban virágoznak a vitarenderő szervezetek az érdekelt felek közötti önkéntes szerződéseken keresztül, és minden tulajdon magántulajdon. Milyen befolyást gyakorol ez az erőszakos bűnözésre?

Vizsgáljuk meg a betörést. Háztulajdonosként valószínűleg biztosítást kötnék lopás és betörés ellen. A biztosítócégem nyilván azzal profitál a legtöbbet, ha megelőzi a lopást, így ösztönözni fog arra, hogy telepítsek egy riasztóberendezést és hasonlókra, ahogyan az most is történik.

Ez a helyzet többé-kevésbé megegyezik azzal, ahogyan jelenleg működik a rendszer – azzal a nem elhanyagolható igazítással, hogy mivel a vitarendező szervezetek gondoskodnának a rendőrségről is épp úgy, mint a kártérítésről, sokkal nagyobb a motivációjuk arra, hogy megelőzzék a lopást vagy használhatatlanná tegyék a lopott tulajdont, mint jelenleg. Ennélfogva megérné sokkal többet fektetni a bűnmegelőzésbe, mint például hanggal aktivált készülékekbe, amik csakis a tulajdonosuknak működnek.

Egy állam nélküli társadalom azonban ennél sokkal többet tesz a bűnmegelőzés érdekében – nevezetesen azzal, hogy azonosítja azokat, akik bűnözőkké fognak válni, és megakadályozza annak megtörténtét. Ebben az esetben sokkal hatékonyabb az állam nélküli társadalom, mint bármilyen állami rendszer.

Egy állam nélküli társadalomban megkövetelt egy vitarendező szervezettel kötött szerződés ahhoz, hogy az ember bármiféle gazdasági életet élhessen – vitarendezői képviselet nélkül az emberek nem tudnak munkát szerezni, dolgozókat alkalmazni, autót bérelni, házat vásárolni vagy iskolába küldeni a gyereküket. Minden vitarendező szervezet természetes módon gondoskodni fog arról, hogy szerződései tartalmazzák az erőszakos bűncselekmények büntetését – így ha ellopsz egy autót, a vitarendező szervezetednek jogában áll kényszert vagy kiközösítést alkalmazni ellened, hogy visszaszerezze azt, valamint hogy emellett pénzbeli bírságot is kiszabjon.

Hogyan működik ez a gyakorlatban? Vegyünk egy teszt-esetet. Tételezzük fel, hogy egy nap felébredsz és úgy döntesz, tolvajnak állsz. Nos, az első teendőd felmondani a szerződésed a vitarendező szervezeteddel, hogy a szervezetnek kevesebb ösztönzője legyen fellépni veled szemben, amikor ellopsz valamit, mivel többé nem leszel az ő ügyfelük. A vitarendező szervezetek szerződései rendelkeznének záradékokkal, amik engednék a szerződés felbontását, ahogyan a biztosítócégek is működnek jelenleg. Így értesítened kellene a vitarendező szervezetedet arról, hogy lemondod a szolgáltatásukat. Semmi gond, kihúznak a listájukról.

Azonban a vitarendező szervezetek összességének nagyon is figyelniük kell, kik azok, akik kiléptek a teljes vitarendező rendszerből, mivel azok nyilvánvaló jelét adták a szándékuknak arra, hogy eltűnjenek a radarról és „kivonuljanak a társadalomból.” Így ha lemondod a vitarendező szervezettel kötött biztosításodat, a neved bekerül egy adatbázisba, ami elérhető lesz az összes vitarendező szervezetnek. Ha leszerződsz egy másik szervezettel, semmi gond, kiveszik a neved. Ha azonban nem kötsz szerződést egyetlen másik vitarendező szervezettel sem, figyelmeztetés jelenik meg a neved mellett a rendszerben.

Mi történik ekkor? Emlékezzünk, hogy egy állam nélküli társadalomban nincsen köztulajdon. Ha tehát eltűntél a radarról, hova fogsz menni? Nem szállhatsz buszra – a busztársaságok nem fognak felvenni olyanokat, akik kivonultak, mert az ő vitarendező szervezetük megköveteli, hogy csak vitarendezői képviselettel rendelkező utasokat vegyenek fel, ha esetleg sebesülés vagy konfliktus támadna. Szeretnél feltankolni? Pórul jársz, egyazon okból. Persze megpróbálhatsz stoppolni és esetleg össze is jöhet, de mi történik, ha odaérsz a célállomásodra és megpróbálsz kivenni egy szobát? Nincs vitarendezői kártyád, nincs szerencséd. Szeretnél a parkban aludni? A parkok magántulajdonban állnak, szóval haladj tovább. Megéheztél? Bezárnak előtted a boltok és az éttermek ajtajai. Mit fogsz tenni?

Szóval miféle ösztönző volna, ami bűnözésre késztetné az embert? A becsületes munka – és egy vitarendező szervezet általi védelem – nagyon jól fizet. A társadalomból való kivonulás és az eltűnés a radarról a teljes vitarendezői rendszert ellened fordítja – és ha sikerül is túlélned és lopnod valamit, azt valószínűleg hangfelismerő vagy valami másféle védelemmel látták el az engedély nélküli használat ellen.

Tegyük fel, hogy sikerül valahogy megkerülnöd mindezt és sikerül lopnod valamit; hol fogod eladni a lopott holmidat? Nem védelmez semmi vitarendező szervezet, így ki vásárolna tőled annak tudatában, hogy senkihez sem fordulhatnak, ha valami balul sül el? Emellett talán azt is kitörlik a vitarendezői rendszerből, aki kapcsolatba lépne veled, így ők is szembetalálnák magukat az összes ebből fakadó problémával.

Lesznek-e underground piacok? Talán – de hol működnének? Az embereknek szükségük van arra, hogy lakjanak valahol, autót bérelhessenek, ruhát és élelmiszert vásároljanak. Ha nincs vitarendezői képviseletük, nem vehetnek részt a gazdasági életben.

Továbbá a prostitúció, a szerencsejátékok és a kábítószerek nem volnának „illegálisak” egy állam nélküli társadalomban – és becslések szerint a kábítószerek elleni háború eltörlése önmagában megszüntetné az erőszakos bűnözés 80%-át. Nem volnának behozatali vámok vagy korlátozások, így teljesen feleslegessé válna a csempészet. Magánvaluta létezne, ahogy lentebb látni fogjuk, így sokkal nehezebb volna a pénzhamisítás.

Emellett nem volna adóztatás, így a fizetés, amit hazavihetne egy becsületes munkás, sokkal nagyobb volna egy állam nélküli társadalomban!

Kevesebb lehetőség, kisebb nyereség – és nagyobb ösztönző a becsületes munkára; nincs jobb módja annak, hogy eltereljük a bűnözéstől azokat, akik csakis ösztönzőkre reagálnak.

Így megalapozottan mondhatjuk, hogy egy állam nélküli társadalom sokkal jobban képes lesz védelmezni a polgárait a haszonszerzésből elkövetett bűnözéstől. Mi a helyzet a szenvedélyből elkövetett bűncselekményekkel?

Szenvedélyből elkövetett bűncselekmények

A szenvedélyből elkövetett bűncselekményeket nehezebb megelőzni – ugyanakkor sokkal kisebb fenyegetést jelentenek azokra, akik nem tartoznak abba a körbe, amelyben megtörténnek.

Tegyük fel, hogy valaki meggyilkolja a feleségét. Természetesen mindketten rendelkeznek vitarendezői képviselettel, a szerződésük pedig tiltaná a gyilkosságot. Így a férfit mindaz a büntetés sújtaná, amiket a szerződése tartalmaz – valószínűleg kényszermunka és rehabilitáció, amíg ki nem fizetett egy meghatározott pénzbeli büntetést, mivel a vitarendező szervezetek volnának felelősek ennek a büntetésnek a megfizetéséért a rokonok számára.

Rendben, mondod, de mi van akkor, ha a férfi vagy a nő nem rendelkezett vitarendezői képviselettel? Nos, hol élnének? Senki sem adna nekik bérbe lakást. Ha teljes mértékben tulajdonosai lennének a házuknak, ki adna el nekik ételt, gázt, vizet vagy áramot? Ki foglalkoztatná őket? Melyik bank fogadná el a pénzüket?

Tegyük fel, hogy egyedül a feleségét megölni szándékozó férj lépett ki a vitarendezői rendszerből anélkül, hogy közölte volna vele. A feleségét képviselő vitarendező szervezet azonnal közölné vele férje döntését – és az ártó szándékot, amit az jelenthet – és segítene neki a költözésben, ha úgy kívánja. Ha elutasítja a költözést, a vitarendező szervezete azonnal felmondaná a szerződését, mivel azzal a döntésével, hogy egy, a vitarendezői rendszerből kivonult ember közelségében kíván élni, elfogadhatatlan mértékű veszély kockázatának teszi ki magát (így a vitarendező szervezetet a veszteségek súlyos veszélye fenyegeti). Így mind a férj, mind a feleség úgy döntött, hogy vitarendezői képviselet nélkül kíván élni, egyfajta természeti állapotban, és szembetalálják magukat az étel-, lakás- és pénzszerzés leküzdhetetlen nehézségeivel.

Így a gyilkosoknak vagy a vitarendezői szerződésükben lefektetett büntetéseket kellene elszenvedniük, vagy előre jeleznék a szándékukat azzal, hogy megszüntetik a vitarendezői képviseletüket, így lehetséges volna időben beavatkozni.

Vegyünk egy valamivel összetettebb problémát, a zaklatást. Egy nő megszállottan hívogatni kezd egy férfit a nap minden órájában és követni kezdi őt. Talán egy-két nyulat is feláldoz. Ha a férfi vásárolt zaklatás elleni biztosítást, a vitarendező szervezete cselekvésbe lendül. Kapcsolatba lép a nőt képviselő szervezettel, ami aztán közölni fogja vele, hogy vagy felhagy a zaklatással, vagy felmondják a szerződését. És honnan fogja tudni a vitarendező szervezete, hogy valóban abbahagyta a zaklatást? Nos, a férfi nem jelenti őt többé. És ha kérdéses volna, egy ideig nyomkövetőt hordana, hogy biztosra menjenek. És emlékezzünk – mivel nincs köztulajdon, kitiltható a járdákról, utcákról és a parkokból.

(Ha a férfi nem vásárolt zaklatás elleni védelmet, semmi gond, mindössze drágább lesz megvásárolni a „már fennálló állapottal.”)

Bár talán ismeretlen lehet számodra, a vitarendező szervezet nem új elgondolás – annyira ősrégi, mint maga a civilizáció, de félresöpörte azt az államhatalom folyamatos terebélyesedése az elmúlt egynéhány évszázad során. A múltban kiközösítéssel büntették a nemkívánatos társadalmi viselkedést, a kockázatokat pedig önkéntes „felebaráti szervezetek” (friendly societies) segítségével csökkentették. Egy férfit, aki elhagyta a feleségét és gyermekeit – vagy egy nőt, aki házasságon kívül teherbe esett – nem láttak többé szívesen a tisztességes társadalomban. A vitarendező szervezetek egy lépéssel tovább viszik ezeket a gyakorlatokat azzal, hogy minden információt, amit egykor csak a helyi közösség ismert, az egész világ számára nyilvánossá teszik, a hitelminősítésekhez hasonlóan. (Ha azt szeretnéd, hogy kevésbé legyenek nyilvánosak a veled kapcsolatos információk, a vitarendező szervezetek kétségtelenül fel fogják ajánlani ezt az opciót is.)

Határtalan azoknak az előnyöknek a száma, amit a vitarendező szervezetek biztosítanak egy szabad társadalomnak. Olyan alkalmakra is lehetne biztosítást kötni, mint amikor egy ember felesége más férfitól származó gyermeknek ad életet, valakinek a lánya házasságon kívül teherbe esik, ha termékenységi problémák jelentkeznek egy házaspárnál, és így tovább.

Mindezek a biztosítások megkövetelnék a vitarendező szervezetektől, hogy aktív lépéseket tegyenek az efféle viselkedések megakadályozása végett – és naphosszat sorolhatnánk a megelőző lépéseket, amiket tenni lehetne! Amire emlékezni kell, az az, hogy ezek a szerződések mind önkéntesek, így nem szegik meg az erőszakmentesség erkölcsi elvét.

Összefoglalva – hogyan bánik el az állam nélküli társadalom az erőszakos bűnözőkkel? Zseniális módon! Egy állam nélküli társadalomban kevesebb volna a bűnöző, több volna a bűnmegelőzés, súlyosabbak volnának a büntetések – és azonnali figyelmeztetést lehetne kiadni azok ellen, akik bűnözésre adnák a fejüket és kiléptek a vitarendezői rendszerből. Több ösztönző volna a becsületes munkára, kevesebb a bűnözésre, sehova sem bújhatnának azok, akik el akarnak tűnni a radarról és általános társadalmi kitaszítással találnák szembe magukat azok, akik a szerződések, kölcsönös védelem és általános biztonság civilizált világán kívül szeretnének élni. És emlékezzünk, az államok a 20. században több mint 200 millió embert öltek meg – ekkora számok mellett komolyan magán útonállóktól és ékszertolvajoktól félünk?

Egyetlen rendszer sem fogja tökéletes angyalokkal helyettesíteni a hibás embereket, de egy állam nélküli társadalom – a jóság megjutalmazásával és a gonoszság büntetésével – legalább gondoskodni fog arról, hogy a gonoszok láthatóak legyenek ahelyett, hogy elrejtené őket a hatalom, politika és propaganda jelenlegi halálos ködében.