Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 15. Vitarendező szervezetek

Stefan Molyneux – Anarchia a gyakorlatban: 15. Vitarendező szervezetek

A gazdasági élet egyik kulcsfontosságú eleme a szerződések végrehajtásának és a makacs viták rendezésének képessége. Hogyan biztosíthatja ezeket a funkciókat egy állam nélküli társadalom?

Az első dolog, amit meg kell érteni a szerződésekről, hogy azok egyfajta biztosítások olyan értelemben, hogy céljuk minimalizálni a nemteljesítés kockázatait. Ha ötéves jelzáloghitel-megállapodásba lépek egy bankkal, megpróbálom minimalizálni a kockázataimat azzal, hogy a szerződés időtartamára rögzített kamatokat várok el a banktól. A bankom pedig azzal fogja minimalizálni az ő kockázatait, hogy fedezetként megtartja a házam tulajdonjogát arra az esetre, ha nem törleszteném a hitelt.

Egy kockázatok nélküli világban szükségtelenek volnának a szerződések és mindenki pusztán kézfogással kötne üzletet. Azonban vannak becstelen, szétszórt, manipulatív és hazug emberek, így szükségünk van a szerződésekre, amik lényegében lefektetik a bizonyos követelmények nemteljesítéséből fakadó büntetéseket.

A modern államista társadalomban a szerződéseket rendszerint nem a bíróság rendszerén, hanem a bírósággal való fenyegetéssel hajtják végre. Sok évet töltöttem az üzleti szférában vezetői szinten, és soha egyszer sem hallottam olyan esetről, amiben sikeresen kikényszerítettek egy szerződést az állami bíróság rendszerén keresztül, bár hallottam időnként peres fenyegetésekről – ami egészen más. Nem az volt a fenyegetés, hogy „a bíróságokhoz fogok fordulni, hogy kikényszerítsem ezt a szerződést,” hanem inkább, hogy „a bíróság elé állításoddal való fenyegetéshez fogok fordulni, hogy kikényszerítsem ezt a szerződést.” Egy költséges és hosszadalmas peres eljárás kilátása mindig elég volt ahhoz, hogy valamiféle megegyezésre bírja a feleket. Soha semmilyen tényleges bírói kényszerre nem volt szükség.

Igen egyszerű belátni, hogy amikor egy folyamat, amit arra terveztek, hogy elrendezze a vitákat, önmagában fenyegetéssé válik, ami miatt magánúton rendezik a vitákat, akkor az javarészt kudarcot vallott célja elérésében. Az állami bíróságok olyanokká váltak, mint a kvázi-magán gépjármű biztosító társaságok – igénybevételük fenyegetése és kényelmetlensége arra késztette a legtöbb embert, hogy magánúton rendezzék a vitáikat ahelyett, hogy olyasvalamihez fordulnának, aminek a finanszírozására kényszerítik, de szinte sosem vehetik igénybe.

Ez roppant jó jel a szerződéses viták anarchista megoldásainak.

Egy állam nélküli társadalomban a vállalkozók roppant hajlandóak és lelkesek lesznek kreatív megoldásokat biztosítani a szerződéses nemteljesítés problémáira. Akkor lesznek képesek maximalizálni a profitjaikat, ha erőszakmentes módon megelőzhetik a nemteljesítést ahelyett, hogy utólag kellene elbánni vele.

Hogy egy egyszerű példával éljünk, tegyük fel, hogy te egy banki hitelszakértő vagy, én pedig megkereslek, hogy felvegyek 10 000 dollár kölcsönt. Természetesen örömmel biztosítod számomra az összeget, ha időben visszafizetem kamatostul, mivel te így csinálsz profitot. Azonban ennek a garanciája teljességgel lehetetlen, mivel ha rendelkezek is a pénzzel és szándékomban is áll a visszafizetés, elüthet egy busz, miközben a bankba tartok, te pedig talán hoppon maradsz.

Milyen kérdéseket kell megválaszolnod ahhoz, hogy felmérd a kockázatokat? Konkrétan két dolgot szeretnél megtudni:

  1. Következetesen visszafizettem-e a kölcsöneimet a múltban?
  2. Van-e bármi fedezetem a hitelre?

Ez a két információ valamelyest kapcsolódik egymáshoz. Ha következetesen visszafizettem a kölcsöneimet a múltban, azzal csökken a fedezet iránti szükséged. Minél több fedezetet tudok nyújtani, annál kevésbé fontos, hogy jó hitelmúlttal bírjak.

Az oka annak, hogy annyira fontos egy jó hitelmúlt, nem csak az, hogy megállapítsák a hitelérdemességemet, hanem az is, hogy segít a banknak felbecsülni, mennyit fektettem bele a jó hírnevembe. Ha a múltban több százezer dollár hitelt vettem fel és mindet időben visszafizettem, akkor aligha tűnik valószínűnek, hogy átmentem volna mindazon csak azért, hogy ellophassak 10 000 dollárt.

Ha feltesszük, hogy a jó hiteltörténetemmel két százalékpontot takarítok meg a kamatjaimon, az életem során pedig szükségem lesz további 500 000 dollár hitelre, akkor a jó hiteltörténetem minimum tízezer dollárt fog megtakarítani nekem. Így elveszíteném a pénzem, ha felvennék egy 10 000 dolláros hitelt és nem fizetném vissza, mivel az ezzel járó előny nem fedezné a veszteségeket, amiket a hitelminősítésem elpusztítása révén szenvednék. A fizikai „fedezet” így nem annyira szükséges, mivel rendelkezem a jó hitelminősítés nagyon is valós „fedezetével.”

Az efféle gazdasági kalkulációk rendszeresen felmerülnek egy államista társadalomban, és nem tűnnének el, mint a reggeli harmat, egy állam nélküli társadalomban.

Vannak ugyanakkor bizonyos kölcsönök, amiket a pénzintézetek a magas kockázat ellenére is hajlandóak lennének biztosítani. A pályakezdő fiatalok – család nélkül, ami biztosíthatná a fedezetet – magasabb kockázati csoportba kerülnének, ahogy azok is, akik a múltban nem törlesztették a részleteiket. Ahogy azt a késő esti tévés reklámokból láthatjuk, még a semmiféle hiteltörténet – vagy akár egy rossz hiteltörténet – sem zárja ki örökre, hogy az ember alkalmas legyen a kölcsönökre.

Bármilyen komplex helyzetben két fő módszerrel lehet kezelni a kockázatokat – veszteségminimalizálással és biztosítással. A veszteségminimalizálás módja az, amikor fogadást tesznek mind egy bizonyos kimenetel mellett, mind ellene. A valutakereskedelem világában ez azt jelenti, hogy bizonyos összeggel arra fogadnak, hogy a dollár fölfelé, egy másik összeggel pedig arra, hogy a dollár lefelé fog menni. A lóversenyek világában ez azt jelenti, amikor több mint egy lóra fogadnak. Ezért van az is, hogy az emberek diverzifikálják a befektetéseiket.

A „biztosítási” módszert rendszerint akkor használják, amikor a veszteségminimalizálás lehetetlen. Amikor cégvezető voltam a szoftvervilágban, az alkalmazottaim gyakran vásároltak biztosítást arra az esetre, ha lebetegednék vagy meghalnék. Relatíve lehetetlen volt „minimalizálni” ezt a kockázatot, mivel nem túl költséghatékony – vagy erkölcsös – „tartalékdolgozókat” tartani a pincében. Az életbiztosítás egy másik példa erre.

Ezek a stratégiák most is jól működnek a jelenlegi államista rendszerben. Azonban a kétszemélyes szerződések fölött az állami bíróságok rendelkeznek monopóliummal. Ha munkavállaló vagyok, kétszemélyes szerződésem van a munkaadómmal; nem „minimalizálhatom” a szerződéssel járó kockázatokat, és jelenleg biztosítást sem vehetek annak a kockázatnak a csökkentésére, ha a munkaadóm csődbe menne, miközben tartozik nekem a költségeimmel és a fizetésemmel.

Az állam hiányában változatlanul felmerülne a szerződésekkel járó kockázatok racionális csökkentésének szüksége, a vállalkozók pedig elkerülhetetlenül kreatív és intelligens megoldásokat biztosítanának erre a szükségre.

Szerződésszegés

Vegyünk egy viszonylag apró példát arra, hogy miként rendezhetők a szerződéses viták egy állam nélküli társadalomban.

Tegyük fel, hogy fizetek neked 15 000 dollárt azért, hogy parkosítsd a kertemet, de te nem jelensz meg, hogy elvégezd a munkát. Szeretném visszakapni a 15 000 dolláromat, plusz még néhány ezret a kényelmetlenségért. Egy állam nélküli társadalomban, amikor megírunk egy szerződést, választhatunk egy elfogulatlan harmadik felet bármiféle felmerülő vita elrendezéséhez. Ha felmerülne egy konfliktus, amit nem tudunk megoldani magunk között, szerződésesen előre megegyezünk abban, hogy ennek a vitarendező szervezetnek a döntéséhez fogjuk tartani magunkat.

Mivel nem vagyok szakértője az emberek lenyomozásának és a náluk levő pénz megszerzésének, ha bármi kétségem volna a szándékaidat, képességeidet és becsületességedet illetően, egyszerűen fizetnék a vitarendező szervezetnek egy díjat arra, hogy kárpótoljanak, amennyiben kudarcba fullad az üzlet. Ha felszívódsz a munka elvégzése nélkül, egyszerűen jelentem a vitarendező szervezetnek, aki aztán fizet nekem 20 000 dollárt.

Amikor először igénylem ezt a biztosítást, a vitarendező szervezet el fog kérni tőlem egy bizonyos összeget annak alapján, hogy mennyire becsülik kockázatosnak azt, hogy veled üzletelek. Ha átverted az utolsó tíz vásárlódat, a vitarendező szervezet egyszerűen nem fogja biztosítani a szerződést, amivel hallgatólagosan tudatná velem a kockázatomat. Ha kétes múltad van, akkor a vitarendező szervezet elkérhet tőlem néhány ezer dollárt a munkád biztosításához – amivel ismét elég jól tudatják velem, hogy mennyire vagy megbízható.

Ha azonban 30 éve a szakmában vagy és egyszer sem vertél át egyetlen vásárlót sem vagy tettek panaszt miattad, akkor a vitarendező szervezet egyszerűen a hirtelen bekövetkező őrültség vagy a váratlan halál esetére nyújt biztosítást. Erre talán csak 50 dollárt kérne el.

Az efféle szerződésbiztosítás egy roppant erős pozitív ösztönzője a becsületes üzletkötéseknek. Egy szerződés biztosításának költségei közvetlenül hozzáadódnak az üzletkötés költségeihez, így mindkét fél számára nyilvánvalóak a pénzügyi előnyei annak, ha a lehető legalacsonyabban tarthatják őket.

Egy szerződés biztosításának a költsége még alacsonyabban is tartható, ha hajlandó vagy előzetesen fedezetet biztosítani. Ez azt jelenti, hogy ha átversz 15 000 dollárral, a vitarendező szervezetnek pedig 20 000 dollárt kell fizetnie nekem, te megígéred, hogy 25 000 dollárt fizetsz a szervezetnek. Ha átversz, a vitarendező szervezet közvetlenül levonhatja ezt az összeget a bankszámládról.

A szerződések így végrehajthatók anélkül, hogy erőszakhoz vagy hosszú és elképesztően költséges pereskedéshez folyamodnának. A szerződéskötéssel járó kockázatok a legelején világosak, a becsületes embereket pedig közvetlenül megjutalmazzák az alacsonyabb biztosítási költségek, ahogyan a nemdohányzókat is közvetlenül megjutalmazzák az alacsonyabb életbiztosítási költségekkel.

Nemfizetés

Tegyük fel, hogy szerződésbe léptem egy vitarendező szervezettel, miszerint kártérítést fizetek, ha képtelen vagyok elvégezni az üzleti kötelezettségeimet, végül pedig úgy alakulnak a dolgok, hogy 100 000 dollár tartozásom lesz feléjük. Mi történik, ha nem tudok, vagy egyszerűen nem vagyok hajlandó fizetni?

Jelenleg az Állam erőszakot fog használni ellenem, ha nem fizetek. Míg talán ez a középkori bosszú kielégítő formája, aligha segít nekem abban, hogy előteremtsem azt a 100 000 dollárt, amit a vitarendező szervezet követel tőlem. Milyen lehetőségei vannak a szervezetnek egy állam nélküli társadalomban arra, hogy megkapja a pénzét?

Az embereket bármilyen modern gazdaságban a kötelezettségek és szerződések tucatjai kötelezik, a lakásuk bérleti szerződésétől kezdve az edzőtermi tagságukon keresztül a hitelkártya- és biztosítási szerződéseikig. Sokkal alacsonyabbak a költségei az olyanokkal való üzletelésnek, akikről köztudott, hogy betartják a szerződéseiket, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy egy állam nélküli társadalomban a vitarendező szervezetek mellett megjelennének a szerződésminősítő ügynökségek.

A szerződésminősítő ügynökségek független entitások volnának, akik objektíven felmérnék, mennyire tartják be az egyének a szerződéseiket. Ha olyan emberként híresülök el, aki rendszeresen megszegi a szerződéseit, akkor egyre nehezebbé és nehezebbé válik számomra, hogy részt vegyek egy komplex gazdaságban. Az efféle gazdasági kiközösítés egy roppant erős – és erőszakmentes – eszköz a társadalmi normáknak és az erkölcsi szabályoknak való engedelmesség elősegítéséhez.

Ha valaki rettenetesen megszegi a társadalmi normákat – és lentebb foglalkozni fogunk az erőszakos bűnözés kérdésével – akkor egy elképesztően hatásos opció, ami a társadalom rendelkezésére áll, ha egyszerűen nem kötnek semmiféle üzletet azzal az emberrel.

Ha hatalmas összeget csalok ki a vitarendező szervezetemből – vagy másvalakiből, a szerződésminősítő ügynökség egyszerűen teljesen hatálytalanítaná a szerződésminősítésemet.

A vitarendező szervezetek valószínűleg előírnák, hogy nem fognak végrehajtani semmilyen szerződést, amit olyan emberrel kötöttek, akinek hatálytalanították a szerződésminősítését. Más szóval, ha egy hotelt üzemelek és egy „száműzött” ki akar bérelni egy szobát, azonnal értesülök róla, mivel leolvasom a bankkártyáját és rögvest értesítenek arról, hogy semmilyen szerződést nem fognak teljesíteni ezzel az egyénnel. Azaz ha felgyújtja a hotelemet, ellopja vagy elpusztítja a tulajdonomat, vagy zaklatja a többi vendéget, akkor a vitarendező szervezetem egyáltalán nem fog segíteni nekem. Vajon az a valószínűbb, hogy készséggel kiadok egy szobát ennek a fickónak, vagy az, hogy közlöm vele, hogy sajnos telt ház van?

Ugyanígy, az élelmiszerboltok, a taxik, a buszvállalatok, az áramszolgáltatók, bankok, éttermek és más hasonló szervezetek is a legnagyobb valószínűséggel tartózkodnának attól, hogy üzleteljenek egy ilyen száműzöttel, mivel semmi védelmet nem élvezhetnek, ha rosszul viselkedik.

A gazdasági interakciók természetesen teljességgel önkéntesek és erkölcsileg senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy üzleteljen valakivel. Azok, akik hazudnak, akik átvernek és meglopnak másokat, nagyon is láthatóak lesznek egy állam nélküli társadalomban, és azzal fognak szembesülni, hogy az esetek többségében kitessékelik őket, hacsak nem hajlandóak megváltozni és kártérítéssel helyrehozni az előző vétkeiket.

Egy száműzött elérheti a szerződésminősítésének visszaállítását, ha hajlandó visszafizetni azokat, akiket rászedett. Ha szerez egy munkát és engedi, hogy letiltsák a bérét, amíg ki nem fizette az adósságait, visszaállítható a minősítése, legalábbis a minimális szintre ahhoz, hogy dolgozhasson és lakást bérelhessen. Egy vitarendező szervezet – ami mindig érdekelt abban, hogy megelőzze a kihágások megismétlődését ahelyett, hogy a következményekkel kelljen elbánnia – úgyszintén csökkentheti a terhét, ha hajlandó részt venni pszichológiai és hiteltanácsadási oktatáson.

A szerződések így erőszak nélkül végrehajthatók – a gazdasági és társadalmi kiközösítés eszköze a legnagyobb hatalmú eszköz azokkal szemben, akik ismételten megszegik az erkölcsi és társadalmi szabályokat. Nem kell gazdaságilag improduktív „adósbörtönbe” zárnunk az embereket, vagy felfegyverzett csapatokat küldeni, hogy elrabolják és bezárják őket – csak annyi kell, hogy nyilvánosságra hozzuk a bűntetteiket, hogy mindenki láthassa őket, majd hagyjuk, hogy a társadalom természetes igazságossága gondoskodjon a többiről.

Ah, de mi van akkor, ha igazságtalanul bántak egy száműzöttel, és egy vitarendező szervezet vagy egy szerződésminősítő ügynökség zsarolásának áldozata lett?

Nos, emlékezzünk, hogy az anarchizmus mindig egy kétoldalú tárgyalás. Milyen fékeket és ellensúlyokat foglalnál a szerződéseidbe, hogy csökkentsd az emberek félelmeit és elérd, hogy igénybe vegyék a vitarendező vagy szerződésminősítő szolgáltatásodat?